"Az emberek valójában csak azért dolgoznak, hogy lefoglalják magukat, mert egyébként nem tudnának mit kezdeni magukkal. " Erről a meglátásról mit gondoltok?

Nagyon el van szállva magától az emberke, ugye?:D

Am van igazság ebben, de nem csak emiatt dolgoznak az emberek. El kell foglalni magad valamivel. Mondjuk mit csinálnak a munkanélküliek? Ismerek olyat, aki egész nap sorozatokat néz, nem tud mit kezdeni magával, teljesen értelmetlen az élete. Néha megy ide-oda. Ha nincs életcélod, akkor legalább a munka lefoglal, meg a pénz utáni hajsza.

Amit modnott az ismerősöd, az sok emberre igaz. Egyrészt azokra, akiknek nincs életcéljuk, ők ugyanis a munka alapján pozicionálják magukat a világban.

Másrészt azokra, akiknek a képességei egyszerűen nem annyira jók, hogy abból a kényelmes életet biztosíthassa magának effektív munkavégzés nélkül.

Van azonban az embereknek egy olyan csoportja, akik fiatalon megfelelő pozíciót érnek el, főleg a tudományos és művészeti életre jellemző ez, ahol nem kell attól félnie, hogy miből fizeti ki a számlákat, vagy egyszerűen nem érdekli, ha kikötik a villanyt, ezért nem is foglalkozik vele, tehát az agyának azt a részét is a saját fejlesztésére fordíthatja.

Meg persze vannak azok, akiket nem érdekel, milyen körülmények között élnek, korai példa erre pl. Diogenész. Ők elvannak a saját kis világukban, és nem ereszkednek le olyan szintre, hogy számlákkal foglalkozzanak.

Most ez persze abszurdul hangzik, és az embereknek csak egy kis csoportját érinti a dolog. De valóban vannak ilyenek.

Olvasd el rendesen a válaszom. Ott van példa. Ma is vannak ilyen "modern Diogenészek", akiknek egyszerűen nem fontos sok olyan dolog, ami az átlagembernek igen.

Egyébként az, hogy valaki nem végez hagyományos értelemben vett munkát, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs jövedelme.

Erre példa lehetek én: zenélek. Havi 2-3 fellépésnél többet nem vállalok. Ez pont elég arra, hogy fedezze a kiadásaim, pl. a számlákat. De ez sincs ilyen arányosan elosztva, ha nincs kedvemre való felkérés, akkor nem játszom sehol. Ha több van, akkor több helyen játszom.

Emellett nyilván kell minden nap gyakorolnom néhány órát, de azt nem érzem munkának. A fennmaradó időt pedig arra fordítom, amire kedvem tartja.

Persze vannak olyanok, akik rengeteg fellépést vállalnak és széthajtják magukat. Az ő céljuk, hogy sok pénzük legyen. Nekem ez nem cél. Kb. havi százezerből kényelmesen meg tudok élni, akkor minek törjem magam többért?

Ez az, amit egyébként sokan nem tudnak megérteni, a párom a mai napig nem érti. Hogy sokkal fontosabb, hogy az ember jól érezze magát, mint hogy hajtsa a pénzt.

Ő tizenkét órában dolgozik. Tény, hogy kb. kétszer annyi a jövedelme, mint nekem, de szerintem akkor sem éri meg.

Persze fontos kérdés itt, hogy számomra nem tragédia, ha valami miatt kevesebb felkérést kapok, mert valószínűleg úgyis lesz néhány. Akinek van egy munkahelye, annak sokkal bizonytalanabb a bevétele. Abszurd, de így van. Őt ha kirúgják, rohangálhat új munkahely után, a pénze meg közben fogy.

(mielőtt meg akarnátok kövezni: a jelenlegi helyzetem nem olyan nagy kiváltság, a gyerek- és tinédzserkorom teljes feláldozásával járt)