Miért bántja más csőrét, hogy én optimista, és nem igazán pánikolós típus vagyok?
Valószínűleg a szüleimtől örököltem, hogy minden helyzetben meg tudom őrizni a hideg vérem és nagyon pozitívan tekintek a jövőbe. Ha valami gond van, akkor gyorsan cselekszem, de nem kapkodom. Tudom, hogy mit miért teszek, nem sopánkodok, hanem cselekszem. Például múltkor egy barátnőnk rosszul lett. Sokan csak álltak és néztek mint borjú az új kapura, én neki álltam kezelni a helyzetet, megfogtam a barátnőmet, mondtam, hogy ki hol tartsa, ki hozzon széket, ki hozzon hidegvizes borogatást, megnéztem a pulzusát, próbáltam kommunikálni vele, amikor nem lett jobban, akkor pedig kihívtam a mentőket. A mentősöknek teljesen higgadtan elmondtam, hogy mi történt stb. Többek csak néztek, meg azt sem tudták elvégezni, amire megkértem őket (pl. széket hozni). Utána visszahallottam, hogy szerintük én nem is aggódtam a barátőmért, mert nem látott rajtam, hogy félteném, mert teljesen rezzenéstelen maradtam, és hidegen irányítottam a helyzetet. És ez nagyon rosszul esett, mert én aggódtam a barátnőmért, csak ahelyett, hogy mondogattam volna, hogy most mi lesz, próbáltam tenni valamit.
Ha valami olyasmi bejelentés jön, ami negatívan érint minket, én mindig azt mondom, hogy még változhat, hogy nem kell előre sopánkodni, ráérünk akkor, ha ott leszünk. Körülöttem mindenki pánikol, meg sápitozik, hogy mi lesz, pedig sokszor csak tervekről van szó. Ilyenkor mindig leugatnak, hogy úgysem fog változni, és milyen rossz lesz nekünk és komolyan egy-egy problémából/vizsgából világvége hangulatot tudnak csinálni a diáktársaim. És ami még böki mindenki szemét, hogy én azt vallom, hogy amit az ember el akar érni az élete során, azt el fogja érni, csak idő és kitartás kérdése. Én például belátom, hogy nehéz lesz munkát találnom suli után, de nem mondom el egy nap tízszer, hogy semmit sem fog érni a diplomám, hanem próbálok tenni érte, hogy jobb pozícióban legyek a munkaerő piacon. Sokszor kapok olyan megjegyzéseket, hogy idegesítő a hozzáállásom az élethez, és le kellenne szállnom a fellegekből, és rádöbbeni, hogy az élet szörnyű és egyre rosszabb lesz.
Miért kell azért bántani, mert én máshogy gondolkodok mint a többség, akik nap nap után csak siránkoznak? Én nem kényszerítem rá senkire a gondolkodásomat, csak próbálom nyugtatni az embereket, amikor fölöslegesen aggódnak, meg ha megkérdezik a véleményemet, akkor elmondom, amit gondolok.
válasza:"És ami még böki mindenki szemét, hogy én azt vallom, hogy amit az ember el akar érni az élete során, azt el fogja érni, csak idő és kitartás kérdése."
Ezt azért idegesítő hallani mert ez nem így van. És ha ezt terjeszted, hogy ez így van, az olyan mintha pl, mindenki szerint szar lenne a kaja a konyhán, te meg nekiállnál nyugtatgatni a konyhásnéniket, hogy nem, ez a kaja nagyon jó, köpjenek csak bele továbbra is! És másokat is arra bíztatnál hogy álljanak hozzá pozitívan: ez a kaja finom!
Én is pozitív vagyok általában, de ez nem abból áll, hogy ha valami szar, akkor bizonygatom hogy ez jó, hanem bizonygatom hogy ha ezt és ezt csináljuk, akkor jobb lesz.
viszont ettől eltekintve egyet értek veled: a pesszimista embereket idegesítik az optimisták sokszor. A pesszmistáknak szerintem van egy ilyen védekező mechanizmusuk, hogy azt a mantrát hajtogatják hogy nem fog sikerülni, nem fog sikerülni, aztán így nem éri őket akkora csalódás ha tényleg nem sikerül.
válasza:Szerintem ez ketoldalu dolog. Sem a pesszimizmus, sem az optimizmus nem idealis. Realisan kell szemlelni a dolgokat. Ehhez a rossz epp ugy hozzatartozik, mint a jo. Ha valaki ezek egyiket nem veszi eszre az eletben, tenyleg nem a valosagban el. Valoban ne legyel negativ. En is hiszek benne, hogyha az ember tesz a celjaiert, eleri oket, de ehhez realis celok kellenek.
Szerintem az embereket megijeszti, ha valakin nem nagyon latnak emociokat, mert egy ilyen helyzetben valahogy termeszetesebb emberi reakcio az aggodas. A legtobb ember igy reagal es a te higgadtsagod szamukra hidegseget tukrozhet. En is meg tudok lepodni egyesek reakciojan. Mindenkinek mashol van az a bizonyos kuszob. En sem szeretem, ha valaki sapitozik ahelyett, hogy cselekedne, de ha valaki nem mutat erzelmeket egy komoly helyzetben, azt akar ijesztonek is velem.
válasza: válasza:Talán azért mert az ember gyakran vak saját tévedései iránt, az azonban biztos, hogy te egy ilyen beállítottsággal jó úton jársz. Bár csak többen lennének köztünk ilyenek !
"És ami még böki mindenki szemét, hogy én azt vallom, hogy amit az ember el akar érni az élete során, azt el fogja érni, csak idő és kitartás kérdése."
Szerintem ez is igaz, ha valakinek álma mégse válik valóra, annak valami más az oka, inkább az, hogy álma érveléseinek szüleménye volt mint hiú ábránd, nem igazi vágya. Az igazi vágy az ember lénye mélyéről származik mint egy ihlet, mint egy sugalmazás. Az akarat egy ilyen igaz vágy szolgálatában tökéletesen végrehajtja azt amit kívánunk.
Visszatekintve az elmúlt 70 évre mondhatom, hogy azok az álmaim váltak valóra melyeknek ilyen mély ihlet vagy sugalmazás volt az alapja.
válasza: válasza: válasza:tegnap 18:53
Igen, sőt kellhet hozzá akár „nagy mák” is, és lehet az is hogy nem kell érte semmit tenned. Egy ilyen álom olyan mint egy mag amit elültetsz, ha az valóban az amit kívánsz, tehát nem üres ábrándok fellegvára, hanem egy mélyen érzett szükség valósága, melyről mintha előre már tudnánk hogy az úgy lesz ahogy kívánjuk. Egy ilyen álom valóra válik akár egy hegyet kell érte odébb tenni.
Engedd meg, hogy vallásos módon fejezzem ki, mert az a legalkalmasabb: Az ember igaz kívánsága nem más, mint Isten akarata, nem lehet másképp minthogy az valóra váljon.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!