Miért jó egyes embereknek, hogy kényszeresen hazudoznak, felnagyított sztorikkal "kápráztatják" el környezetüket? Holott erre semmi szükség?

Én is ismerek ilyen embert. Ezek az emberek szeretnek középpontban lenni, feltűnést kelteni, és boldoggá teszi őket az, hogy mások felfigyelnek rályuk, és hallgatják.

Szal azért csinálják ezt, hogy megmutassák a másiknak, hogy ők mennyivel jobbak náluk, és hogy a többi ember felfigyeljen rájuk, középpontban legyenek.

Szia!

Szerintem is azért csinálják mert ezzel akarják magukra felhívni a figyelmet. Sok ilyen megrögzött hazudizó rossz családban nevelkedett, kevés szeretett kapott és talán hiányzik nekik a gondoskodás.

Szerintem ha nem akkora nagy a füllentés hagyd rá, mert nagyon megsértheted, de ha már nagyon zavar, akkor természetesen beszélhetsz Neki erről négyszemközt. Lehet, hogy fel sem fogja mit csinál!

-Tündérlány(17)-

Hát a dolog kétitrányú sztem:

1, valóban vannak feltűnési vágyban szenvedők, valóban kápráztatnak mindenkit, vicc az, h sokszor ők is tudják jól, senki nem hiszi el, de azért csak mondják

2, az érem másik oldala: azért van egy olyan kispolgári gondolkodású, ámde igen széles réteg is, akinek már az is hazugságfnak tűnik, ami esetleg más körökben mozgóknak tök evidens

Erre csak példa, hogy volt olyan osztálytársam akinek mi s evettük be, hogy 16 évesen egy nem is akármilyen Mercedest kapott szülinapjára naná jogsi nélkül, mindaddig amig szintén jogsi nélkül azzal nem kezdett el a suliba járkálni minden nap, és valóban a forgalmijában is ő volt a tulajdonos ... na hát a világ sokszor meglepő, de nagyon eltérő körökből tud mindenki száérmaizni, úgyhogy valójában semmi se meglepő, én már ott tartok ...

Na aztán döntsd el ki melyik :-)

Van ilyen betegség, csak sajnos nem elegen tudnak róla. Ez általában - ha jól tudom - gyermekkorból eredő problémának tudható be. Nem fogadják el őt úgy, ahogy van, nem kap elég szeretetet, folyton negatív megjegyzéseket kap - ez érkezhet a szülők vagy akár vele egy korúak felől is.

Nekem is van egy ismerősöm, aki ebben a betegségben szenved. Eleinte persze mi is csak nevettünk Rajta, majd kezdett irritálni, s aztán ez az illető rövid időn belül körünk közutálatának örvendhetett. Szerencsére néhány társam hatására belátta, hogy problémája van és bizalommal fordult pszichológushoz. Annak ellenére, hogy még csak párszor volt nála, nagyon jelentős, látható változáson ment keresztül csak két hét alatt is, aminek végtelenül örülök. Emellett persze látom a többieken is, hogy kezd megtörni a jég - ami a Vele kapcsolatos ítéleteket illeti. Gondolom, a kigyógyulás üteme nagyban függ az eset súlyosságától is.

Az én kiskori legjobb barátom is pontosan ilyen volt. Folyton olyan kitalációkkal bombázott amik minden értelmesebb ember számára egyből nyilvánvalóvá vált, hogy kamu. És azt kell, hogy mondjam, erre rá ment a barátságunk is. Az elején még addig addig feszegettem a témát, míg belebukott a saját sztorijába, de ilyenkor max. elröhögte magát, és másra terelte a szót, mintha mi se történt volna.

Egy idő után belefáradtam, és csak hümmögtem az ilyen sztoriknál, közbe azon gondolkodtam a többi barátja, barátnője mit érzékel ebből. Egyszer aztán végleg betelt a pohár, nagyon meguntam az ilyen dolgait, és nem kerestem többet.

2 év szünet után véletlenül összefutottunk, szóba elegyedtünk. 5 percen belül kiderült, hogy semmi sem változott...