A nők miért mosolyognak édesen arra, akit, utálnak?

Nő vagy vagy férfi? Én nő vagyok, de nem tipikus, ne feszegessük hogy miért... a lényeg az, hogy sosem voltam a csorda tagja... és bevallom, hogy számomra is elképesztő és félelmetes. Én sosem csinálok ilyet. Amikor legutóbb ilyen történt a jelenlétemben, akkor olyan érzésem volt, mintha egy tőrt forgatott volna meg a szívemben a mosolyával, pedig nem is én voltam a célpont. Olyan volt a mosolya, mint egy kés. Kicsit rosszul is lettem a jelenettől meg az egész érzéstől. A mai napig élénken él bennem, és nem értem, hogy mire jó ez. Azt megértem, ha valakinek nem vágod az arcába, hogy utálod, de a szöges ellentétét tettetni... minek?

Vannak ezek az emberek, főleg valóban nők, akik izomból mosolyognak. Régebben nem tudtam megkülönböztetni, mert nem is voltam felkészülve ilyesmire, de most már egyre érzékenyebb vagyok rá. Egyszerűen látni rajta, hogy neki is fáj a mosoly. Van benne valami szado-mazochisztikus, hogy mire jó, tényleg nem tudom, szerintem családi örökség az álszenteskedés, nálunk soha sem volt divat.