A szellemi vagy a testi (kulso) igenytelenseget tartjatok sulyosabb problemanak?

Mindkettő fontos. Nem elválasztható a kettő egymástól, és kompenzálhatják is egymást, ha az egyik igényesség kiemelkedik az átlagból.

A szellemi igénytelenség súlyosabb probléma.

A külcsín, ami megfog. A belbecs, ami megtart :). Kérdés, számodra melyik része a fontosabb.

szerintem a szellemi igénytelenség pont azért amit előttem lévők írtak.

Én egyiket se tartom olyan égbekiáltó bűnnek (mint a legtöbb ember). Rossz lehet annak, aki külsőre igénytelen, belsőre meg igényes, mert így hiába vannak belső értékei, sokan elutasítják a külseje miatt, nem tudja megmutatni magát. A külsejükre igényes embereknek sokkal jobb dolguk van az életben. Őket az emberek általában kedvesebbnek, jobb embernek, megbízhatóbbnak (stb) tartják tudat alatt.

Az igénytelenség, az igénytelenség ha szellemi, ha külső. Az igénytelenenség gondolom egy minimálisan elvárható szint hiányát jelenti. A külső igénytelenség belső, azaz szellemi igénytelenséget tükröz, tehát ha ápolatlan, koszos, szakadt az illető (talán hajléktalanokat leszámítva).

A szellemi igénytelenséget súlyosabbnak tartom. Sokkal jobban élvezem egy olyan ember társaságát, aki okos, de nem túl szép látvány (bár mit értünk testi igénytelenségnek? büdös? koszos? mert akkor az más, de még ezesetben is, max. nem megyek a közelébe), mint egy olyanét aki jól néz ki, de esze nincs.

Az igénytelen egy pejoratív kifejezés, aminek az ellentéte nem az igényes, hanem már a sznob. Belső igénytelenség jele pl. pocsék rossz helyesírás, suksükölés lehet.

Mindkettőben érjen el egy alapszintet. Hiába zseniális az egyikben, ha a másikban a tűrhetőtől is messze van.