Emlékszel az alsós tanító (i) d nevére? Elég monogramm, csak kíváncsi vagyok.

Magdi néni volt az osztályfőnök... kevesen szerették, de én szerettem. Kedves, aranyos, idős néni volt, olyan nagymama-típus. :) Kicsit maximalista, és ezt tőlünk is megkövetelte, ami szerintem egyáltalán nem volt baj. Nagyon lelkiismeretes volt.

Ági néni csak a magyart tartotta nekünk alsóban. Őt mindenki szerette, kevésbé volt szigorú. Fiatal volt, ennek ellenére voltak berögzült, szinte gépszerűen ismételt mondatai, pl. a büntetésként felhozott állandó fenyegetés, a "tantárgyi nagy egyes", amit senki sem értett, miért olyan hű de nagy szám. Persze senki sem kapott. :)

Még valamit esetleg? :)

Margó néni az ofő, elsőben mindent (kivéve ének, német-angol) tanított. Aztán hozzájött Éva néni, átvette az írást, olvasást, nyelvtant, fogalmazást. Énekből Kati néni, majd Ági néni. Németből Csilla néni, Ági néni, meg talán Györgyi? 3 év alatt 3. :) Napköziben Yvett néni talán, aztán Gyöngyi néni, ő tuti.

A kedvencem, hogy egyszer napköziben nem volt időm megírni az énekházim (énektagozatos voltam, minden nap volt óránk), hazavinni meg elfelejtettem a füzetet. Másnap persze nem szóltam, de pont engem szólított föl a tanár. Mondta, hogy oké, akkor menjek ki, és rajtam üti a ritmust. Síri csend és hatalmas megrökönyödés. Ráadásul Kati néni jó nagy darab volt, én meg különösen vékony. Kimentem, ráfektetett a térdére, és látványos mozdulatokkal ütötte a fenekemen a ritmust. Meg sem mertem moccanni, egyáltalán nem fájt, de főleg ezért is voltam megfagyva, hogy most akkor mi van. :) Óra után odahívott, és megkérdezte, fájt-e. Mondtam, hogy nem. Mondta, hogy na rendben, a többieknek el ne mondjam. :) Micsoda nevelés. :))))

Ő mondta többször is nekem, hogy "Juditka, énrám így nem szabad nézni", mert az alapnézésem nagyon morcos volt, valahogy lehorgasztott fej, és alulról fölfelé élesen bámuló, hatalmas szemek. Anyukám is azzal jött haza fogadó óráról, hogy a Kati néni azt hiszi már, hogy valami bajod van vele, nézzél már rá szebben. :)

Pár éve halt meg, a kórus régi tanítványaival kiegészülve énekelt a temetésén, én is. Nem volt nagyon idős, csak beteges. Mindig többnek tűnt a koránál. (Ha megkérdeztük kicsiként, hány éves, azt mondta mindig, hogy 100. Kb. 12 év múlva, hatvanegykét évesen halt meg. Egy volt oszttársam úgy fogadott, hogy "tudtad, hogy meghalt az a nagyon idős Kati néni?" Neki csak így maradt meg.)

Mondta a későbbi énektanárunk, hogy azt mondta Kati néni neki, hogy ha a kórus hamisan fog énekelni a temetésén, kijön a sírjából, és jól kiosztja a népet. :) Attól tartok, tisztán énekeltünk...