Mennyit ront egy jó emberen az, ha tudja magáról, hogy "jó ember"?

Nagyon tisztelem a gondolatot, amit a kérdés mögött sejtek. Éppen ezért előre is elnézést kérek a szavakért! A válaszom:

Szerintem már semmit.

> ha ronthat rajta, akkor nem jó ember

> ha tényleg jó ember, akkor pedig nem ronthat rajta..

merthogy:

A "Jó Embert" TERMÉSZETESEN nem érdekli h ő jó-e, rossz-e? Ugyanis mások segítésén fáradozik. Nem foglalkozik saját magával.

..és ennek a beállítódásnak vannak bizonyos előnyei. Valaki nemrég ezt mondta nekem:

"Ha magaddal foglalkozol, akkor Problémáid vannak;

de ha másokkal', akkor Feladataid.." :)

Visszatérve a kérdés lényegéhez: ha az illető teret enged magában az önfényezésnek, az 'elszálláshoz vezet, ami bizony sokmindennek nevezhető, csak jónak nem. Akinek a személyiségét ez megérintheti, az (még) nem jó ember.

Amíg mi képzeletbeli cimkéket ragasztgatunk magunkra/egymásra, például olyan felirattal, mint "Jó Ember" - aminek mint gesztusnak önmagában semmi értelme nincsen, viszont kiváló alkalom a hiúságunk, önhittségünk táplálására, és nagyszerű eszköz hogy elbízhassuk magunkat, elbújhassunk a cimkék mögé, plusz' lenézhessünk, megvethessünk másokat, de közben könnyen irányíthatókká váljunk a hiúságunkon keresztül, kivetni próbálván a nyakunkból a felelősség terhét tetteinkért, 'nohát addig nem figyelünk oda arra, hogy valójában MIT MŰVELÜNK egymással... (no és közben saját magunkkal). Ha ez valamiféle "ördögi mű", akkor el kell ismerni, ügyes. Ha viszont csak a mi ostobaságunk, az bizony szomorú. Akárhogyan is legyen, érdemes erre odafigyelni.

Erasmus azt írta, ha hízelegnek neked, azt tekintsd elvárásnak..

Emberek vagyunk. Nem mások, nem többek és nem kevesebbek. NEM tudjuk eleve megítélni mi a jó.. Pontosabban rendkívül összetett, küzdelmes és néha hosszú folyamat eljutni odáig hogy kiderüljön.

Megtanultam hogy nem érdemes jó és rossz elkülönítését sokat fontolgatni.

Ha úgy gondolod, hogy tudsz valamit jól v jobban csinálni, mint amit eddig tapasztalhattál, akkor tedd! Kezdj hozzá, mert biztos hogy jó irányba indulsz el; de az igazi célodat ne felejtsd el akkor sem, ha közben "lefejeled" azt a tényt, hogy a jószándék' nem elég. Közben hibázni is fogsz, és kárt fogsz okozni. Ahogyan előre haladsz, kiderül hogy hogyan lehet igazán jót és jól tenni. Más lehetőségről nem tudok.

Mindezek nyomán azt mondom, ha jót akarsz tenni, az nagyszerű - foglalkozz azzal!

Ha pedig úgy gondolod, hogy valakit megdícsérnél azért amit tett, hát dícsérd! Nem árt ha tudja hogy jó úton halad. Ez tényleg hasznos. A kísértés' pedig, és az amit majd kezd vele, nem rajtad múlik. Az ő lelkében már ott van minden ahhoz ami történni fog. Ha buknia kell egyet, azt nem lehet megakadályozni - és meglehet hogy nem is lenne jó.