Miért olyan nehéz az elveink szerint élni?

Azt hiszem, lélekben sokkal jobb emberek vagyunk, mint a cselekvéseinkben. Határozott elveket vallunk a világ dolgairól, együtt érzünk valamivel vagy éppen bűnösnek ítélünk meg dolgokat, jó és rossz kategóriába soroljuk a történéseket.

Azt mondjuk, adnunk kéne ötven forintot a közeledő koldusnak, de mikor mellénk és, elfordulunk tőle; úgy gondoljuk, hogy alkoholizálni és cigizni hülyeség, kamaszkorunkban mégis megtesszük; hisszük, hogy lehetünk jobb emberek, de amikor lehetőség adódna rá, mégsem teszünk egyetlen jó dolgot sem. Hiszünk a segítségben, a szeretetben, az önzetlenségben - és gyakran mégis teljesen másképp cselekszünk, mint ahogy azt gondoljuk, vagy amit a szívünkkel érzünk.

Én törekszem rá, hogy az elveim szerint éljek, de gyakran nem megy. Félek attól, hogy kinéznek maguk közül az emberek, hogy megvetnek, hogy mit gondolnak majd rólam. Mit gondoltok, mért cselekszünk így? És hogyan tudnánk (tudnék) ezen változtatni?