Ha valakivel, akivel jóban voltál, később egy rossz tapasztalatod lesz, utána hogy illik viselkedni ha a hét 5 napjára össze vagytok zárva?

Konkrétumok híján nehéz erre válaszolni. Attól függ, mi az a "rossz tapasztalat".

Ha csak nézeteltérés, véleménykülönbözés, akkor normálisan viselkednék vele, max. nem keresném a barátságát.

Ha viszont az illető aljas, szemét, stb. volt velem, nem tudnám garantálni, hogy ebben az esetben részemről az illem kerülne előtérbe.

Ugyanakkor: előző munkahelyemen volt egy kis köcsög, aki utált, - talán mert PhD hallgató is vagyok, és nem annyi volt az életem középpontja, hogy abban a sz.r iskolában tanítok? Talán mert nekem nem kellett hajnalra járni, és plusz feladatokat végezni? Na igen, de én nyelvtanár voltam, spec. nyelvosztályban sokkal magasabb volt az övénél az óraszámom - ezt persze elfelejtette. Talán mert én ki mertem nyitni a számat, ha a vezetőség igazságtalan volt, ő meg be volt sz.rva, h. elveszíti az állását, és inkább hajbókolt? (Szerintem meg lehet találni az egyensúlyt, az ember legyen udvarias, de azért ne lábtörlő.)

Lényeg a lényeg, az illető nem csak hogy ott cseszett ki velem, ahol tudott, de egyszer a kollégák előtt nekemtámadt, hogy én milyen rossz kolléga vagyok, stb. stb. - gúnyos arccal hallgattam, aztán megkárdeztem a többieket, hogy egyetértenek-e vele. Válasz nem érkezett (tipikus sunnyogás) - mire én annyit mondtam, hogy "ez esetben lesz.rom a magánvéleményedet." Kicsit koppant.

Aztán munkahelyet váltottam és lett volna lehetőségem kicseszni vele, mert az igazgató megkérdezte, hogy az ő viselkedése miatt hagyom-e ott őket, és látszott, hogy ha igent mondok, kitekeri a nyakát. Nem az illem vezetett, de nem mondtam azt, hogy ő tehet róla.

Nem tudom, a Te eseted hasonló-e ehhez, de hátha adtam néhány öteletet.

Szia,

én a munkatársnőmmel kerültem ilyen helyzetbe. Úgy oldottam meg, hogy akkor beszéltem vele, amikor elkerülhetetlen volt, egyébként meg úgy tettem, mintha ott sem lenne. Átnéztem rajta.