A te életed mi irányítja? Szükséged volt e valaha arra hogy egy másik ember higgyen és bízzon benned? Motivált e ez téged? Van példaképed akit követsz?

Az életemet ÉN irányítom. Hol jól, hol rosszul, de ÉN!

Nem igazából volt szükségem mások segítségére, de ha kéretlenül jött, akkor elfogadtam, jólesett és minden esetben a megfelelő időben viszonoztam.

Példaképem természetesen van -mindenkinek van, még ha nem is tud róla- ezek általában szerény, de de nagyon tehetséges, nálam idősebb emberek.

1. Főként a véletlen.

2. Igen.

3. Igen.

4. Nincs.

Magam sem tudom, ki, vagy mi írányitja az életemet, amikor azt gondolom, hogy én, akkor mindig kiderül, hogy abszolút nem én.

Igen, volt időszak, és abban az időszakban olyan személy az életemben, aki motivált, inspirált, és határozottan jó hatással volt az életem alakulására.

39/F

1. Én magam. Véletlenekben, sorsban, Istenben és társaiban nem hiszek. 2. Nem, maximum a szüleim, hiszen ők támogatnak anyagilag. 3. (Ismerősök esetében) Ha támogatnak nem motivál, inkább az, ha azt mondják valamire hogy hülyeség, és úgysem sikerül. 4. Konkrétan példaképem nincs, de próbálok az okos emberektől tanulni.

19L

kifejezetten példaképem nincs, de mindannyiunkra hatással vannak a minket körülvevő emberek. kezdev azon, hogy ahogy a szüleink neveltek, már az meghatároz sok mindent. vallásos vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem rajtam múlna az életem. Isten sose mondott olyat, hogy Ő fogja megoldani az életünket. akkor nem adott volna nekünk szabad akaratot :) egyébként szeretem előre eltervezni, mit hogyan fogok csinálni. mivel elég fegyelmezett vagyok és kitartó, ez általában be is jön. gyerekkorom óta sportolok, nyilván ez is szerepet játszik abban, hogy ilyen lettem. a sport fegyelmet kíván és akaraterőt. én mindkettőnek csak a hasznát láttam a szakmai és a magán életemben is.

29/N

Az életem én irányítom.

Néha igen.

Motivált, és motivál a mai napig.

Van.

1. A világ és az emberek jóságába vetett hit. Ez türelmet és bátorságot ad, talán épp ezért vagyok boldog ember. Mellesleg magam irányítom a saját életem. Hiszek a sorsszerű dolgokban, de csak rajtam múlik, hogy két ilyen dolog között mit teszek. Igyekszem megfelelni a belső törvényeimnek, még ha néha nehéz is. /na, jól összecsaptam ezt a pár mondatot/

2. Erre nem tudnék válaszolni.Vannak/voltak álmaim, amiben csak én hittem, és senki nem gondolta volna, hogy valóra váltom őket. Ez kegyetlenül nehéz dolog, főleg mert tudom milyen érzés, ha hisznek bennem, és érzem a különbséget. Volt, amit épp azért adtam fel, mert egyedül álltam a semmiben, és senki nem támogatott, ha elakadtam, ugyanakkor volt, hogy talán csak bemeséltem magamnak, hogy mások hisznek bennem. Ez még nem világos előttem.

3. Nyilván motivált. Amikor valaki bízik bennem, egy kicsit olyan, mintha felelős lennék az illetőért. Magam miatt feladhatok dolgokat, az csak az én lelkemen szárad, de más hitét nem árulhatom el. Egyébként ez jó dolog, mert arra késztet, hogy tegyek magamért.

4. Van példaképem, Gandhi az. Hogy követem-e, az bonyolult kérdés. Nem hiszek az erőszakban, inkább a békében és szeretetben, mint az első kérdésre adott válaszomból kiderül. Tapasztaltam, hogy ez működik is, és ezáltal az erőszakmentesség a saját utam lett, nem más követése. De erőt ad, hogy mások is hittek abban, amiben én.