A “falra hányt borsó” szófordulat honnan ered?

Egyszer réges-régen, egy elfeledett, titokzatos országban élt egy rendkívül makacs király, aki minden problémát rendhagyó módon akart megoldani. Az országában mindenki azon kesergett, hogy a termés egyre kevesebb lett, és a borsó különösen eltűnt a földekről. Az éhezés már az udvar lakóit is érintette, és a király egyre idegesebb lett.

Egy nap egy vándor érkezett a királyi udvarba, aki azt állította, hogy megtalálta a borsó eltűnésének okát, de a megoldás, amit javasolt, több mint furcsa volt: "Ahhoz, hogy a borsó újra virágozzon, falra kell dobni! Minél több borsót hajítotok a falra, annál bőségesebb lesz a termés!" - mondta a vándor.

A király, minden eszközt kipróbálva a problémák megoldására, parancsba adta, hogy az egész udvar napokon át borsóval dobálja a kastély falait. Még ünnepet is hirdetett "A Nagy Borsóhajító Fesztivál" néven. A nemesek borsót markolva rohantak a falakhoz, az udvarmester vezényletével, és mindenki remélte, hogy a vándor jóslata valóra válik.

Ahogy teltek a napok, a falakon egyre több borsómaradvány száradt meg, de a termés nem nőtt, a falak pedig kezdtek bűzleni és elszíneződni. Végül a nép rájött, hogy a borsó hajigálás nem segített semmin, és a vándor valójában csak szórakozott rajtuk. Nem, hogy több élelem nem lett, de a meglévő borsó is kevesebb lett…

Azóta, amikor valaki haszontalan vagy értelmetlen dolgot tesz, ami semmilyen eredményt nem hoz, azt mondják: "Olyan ez, mint a falra hányt borsó!"—emlékezve arra a királyra, aki annyira el volt tévedve, hogy borsóval akarta megoldani az éhínséget, de csak a falakat sikerült összemocskolnia.