A Három-test-problémában hogyan lehetséges, hogy napi kommunikációt folytatnak az urukkal, és nem derül ki évtizedekig, hogy az emberek hazudnak, történeteket mesélnek, stb?

Ezt a részt annyira én sem értettem, de gondolom nem merült fel addig a téma

Végülis te sem azzal kezded hogy szoktatok hazudni

Ha jól rémlik, a könyv sem annyira vesézi ki a témát. De gondolj bele, ha a biológiádból fakadóan nem vagy képes hazudni, akkor fel sem merül benned, hogy egy másik faj képes erre. A mi kultúránk olyan mértékben volt idegen a számukra, hogy nem csak a hazugság létezése, hanem ezer és egy más szempont miatt is nehéz volt megérteni a társadalmunkat, gondolkodásunkat. (A könyvben annyiban részletezve van, hogy ők képesek észleli mások gondolatait, kvázi telepaták, és bár náluk is létezik a hazugság – pl. kémkedésnél – olyan formában, hogy amit nem akarnak a másik orrára kötni, arra nem gondolnak, de elég egy direkt kérdés, és máris kiderül az igazság.)

Mit jelent az, hogy valaki hazudik? Azt, hogy mást mond, mint amit gondol. Ők esetleg szembesülhettek azzal, hogy különböző emberek mást mondanak erről vagy arról. De lehet betudták annak, hogy máshogy is gondolják, hogy az egyik földi ember nincs olyan információk birtokában, mint a másik. Vagy betudhatták annak is, hogy valami időbeli, helybeli vagy eltérések miatt gondolja – és mondja – az egyik így, a másik úgy. Kb. mint azt, hogy egy magyar ember szerint ősz van, egy ausztrál szerint tavasz, egy magyar ember szerint este, egy Los Angelesben lakó szerint meg dél.

Ráadásul akikkel beszéltek, azoknak nem volt szándéka hazudni, a céljuk pont az volt, hogy a lehető legtöbb, legpontosabb információval lássák el a Trisolarist. Tehát úgy sem nagyon találkoztak hazugságokkal, hogy nem tudták róla, hogy hazugság. Nem volt mire gyanakodni.

> Én sem azzal kezdem, de ha évtizedekig beszélgetek, akkor az kiderül a harmadik nap szerintem.

Nem. Mi is ismerhetünk embereket, akikről évekig, de akár évtizedekig nem derül ki, hogy valami ordas nagy hazugságot kommunikálnak felénk. A hazugságot néha akkor is nehéz felismerni, ha amúgy tudod, hogy létezik hazugság, tapasztaltad is, gyakoroltad is mások felé. Gondolj bele, akkor mennyire nehéz a hazugságot felismerni annak, aki soha nem hazudott, alkatilag képtelen rá, hogy hazudjon.

> Illetve konrétan már napok, de lehet hogy évek óta meséket olvasott neki.

Nyilván először nem meséket olvasott nekik. Megismertették a Trisolarist a Föld ilyen-olyan aspektusaival, a tudomány jelenlegi állásával, a gazdasági, pénzügyi rendszerünkkel, a történelmünkkel, a művészetünkkel stb. stb…

A meséink nyilván része a kultúránknak, de nem kardinális részét képezik annak, amire a Trisolaris kíváncsi, így érthető, ha hónapokig, évekig ennél fontosabb témákról esett szó, és most jött el az idő, hogy a meséinket is megismerjék.

És lehet sok-sok mese hangozhatott el úgy, hogy még mindig nem derül ki, hogy létezik hazugság. Jó, létezett ez a Hóferhérke nevű lány. Ja, értjük, hogy ez és ez történt vele. Ja, ebből kiderül, hogy a Földön laknak törpék is, vagy régebben laktak, eddig annyira nem is jött ez szóba, de majd kibogozzuk hogy hogyan is van ez az egész. Hogy a nyilván régebben valóban élt Hófehérkével történteknek miért van akkora jelentősége, vagy mi a fontos tanulsága, ami miatt ennek a történelmi személynek a történetét továbbadják a következő generációknak, az még nem világos, de hát annyi minden idegen ezekben a földiekben, idővel majd bizonyára jobban érteni fogjuk ennek a miértjét. Ők nem kitalált, hanem létező személynek tételezték Hófehérkét.

> Másrészt az se világos, hogy ők miért nem értették a hazugságot.

(Itt annyit spoilereznék a könyvből, ami valószínű a sorozatban is így lesz, bár eltérhetnek tőle, hogy meglepő módon közvetlen módon nem fogunk találkozni solarisiakkal, minden kapcsolatunk velük közvetett marad, tehát a könyv alapján az emberek számára még az sem derül ki, hogy hogyan néznek ki, kicsik-e vagy nagyok, barnák-e vagy zöldek.)

Azért nem értették a hazugságot, mert telepaták. Ahogy kivehető a könyvből, náluk is van kommunikáció, hogy beszélnek-e azt nem tudni, de hogy ha gondolnak egy kérdésre, akkor „hallják” a másik elgondolt válaszát. Nem tudnak mást mondani, mint amire gondolnak, mert a gondolatuk egyben a kimondott szavuk is. Olyat tudnak – de ehhez is hatalmas fegyelem és tudatosság kell –, hogy valaki beférkőzik kémként az ellenfél sorai közé, és megtanul nem gondolni arra, hogy ő kém. Mivel nem gondol rá, nem derül ki. De ha gyanússá válik és valaki direkt felteszi a kérdést, hogy „te kém vagy”, akkor nem tudják azt gondolni, hogy „nem vagyok kém”, csak azt tudják gondolni, hogy „igen, kém vagyok”.

Lehet a technológiai fejlődéssel már kihasználhatták volna a hazugság erejét, mert ha van írásos kommunikáció, ott már a telepátiának nincs szerepe, ott le lehet írni olyan dolgot, ami nem igaz. De mivel az egész működésüktől annyira idegen a hazugságnak még a koncepciója is, így ez nem jelent meg. (Bár ahogy halad a regény előre, megtanulnak ha nagyon bénán, ügyetlenül és óriási nehézségek árán, de hazudni, vagy legalábbis elhallgatni információkat.)

> A játékuk is egy történet, kéne értsék a történetmesélést.

Ha jól rémlik ez sincs részletesebben kifejtve, hogy a játék mennyiben a trisolarisiak műve, és mennyiben emberi koprodukció eredménye, a mese jellege mennyire a földi ember által hozzáadott extra.

> Aztán azt ígérték, hogy megvédik őket, és mégse, szóval ők is hazudtak.

Lám, sokféle jelentéssel bír a hazugság szó. Itt az elsődleges értelmét kell venni, mikor valaki mást mond, mint amit ugyanarról gondol. Én tudom, hogy piros almát vettem, de neked azt mondom, hogy zöld almát vettem. Persze néha hazugságnak nevezzük azt is, ha valaki ugyan igazat mond, de az összképet mégis meghamisítja. Mondjuk azt mondom, hogy Béla mikor iszik, akkor egy agresszív állattá válik. Ez igaz. De azt nem teszem hozzá, hogy Béla kétszer ivott életében, és pont ezen tapasztalata miatt nem iszik alkoholt immár 40 éve. Így bár amit mondtam, az igaz, de azzal, amit nem tettem hozzá, azzal meghamisítottam Béla benned kialakult képét. Meg hazugságnak nevezzük sokszor, ha valaki megszegi az ígéretét. Pedig szűken értelmezve nem hazugság ez. Én 14 éves koromban azt mondtam, hogy fizikus leszek. És akkor ezt is gondoltam, tehát nem hazudtam, azaz nem mondtam más, mint amit gondoltam. Ma viszont informatikus vagyok. Nem azért, mert 14 évesen hazudtam – mást mondtam *akkor*, mint amit gondoltam *akkor* –, hanem mert megváltozott gondolkodásom, meggondoltam magam.

Ők mikor azt mondták, hogy megvédik őket, akkor ezt is gondolták. Nem hazudtak, mert *amikor* mondták, akkor úgy is gondolták. Az más tészta, hogy az új információk tükrében meggondolták magukat, újraértékelték a helyzetet.

> Ezt én értem. Fordítva nem értem, hogy az ember miért nem jött rá a kommunikáció alapján, hogy ők ezt nem értik, illetve hogy a meséket komolyan veszi, stb.

Ez még néha az emberek között sem rögtön esik le. Valaki beszél a Mátrixról így, meg úgy, meg amúgy, és azt hiszed, hogy a film fiktív világáról beszél, és idő kell, hogy leessen, hogy ő azt gondolja, hogy amit a filmben látott, az a valóságban is létezik, és komolyan gondolja, hogy tényleg, valójában agyak vagyunk egy tartályban.

> Az se világos, hogyha látják a gondolatainkat, akkor mi a fenéért félnek a hazugságtól??

Az emberek gondolatait nem látják. A szofonokon keresztül legalábbis biztos nem, de lehet hogy amúgy sem, a telepátia csak két trisolarisi között működik. És azért félnek a hazugságtól, mert kiszámíthatatlanná teszi az ellenfelet, értelmezhetetlenné a számukra.

Amúgy ez a hazugság képessége a történetben bár egy konzekvensen megjelenő szál, de szerintem alapvetően csak történetmesélési eszköz. Honnan tudhatnánk, hogy mit tervez a Trisolaris, ha nem mondják el? Miért mondanák el? Hát azért mondják el, mert számukra ez természetes, ha két trisolarisi harcol, a másik úgyis rákérdez a terveire, ő meg nem tudja nem elmondani neki. Így aztán nálunk nincs titok, nem is érzik a titokban rejtőző potenciált.

Másrészt arra is jó, hogy megmagyarázza, a Trisolaris miért kezd el kommunikál a Földdel, miért van egyfajta együttműködés és ezzel párhuzamosan miért lehet az, hogy eltökéltek a kiirtásunk tárgyában.

Ez a hazugság téma ezeket az ellentmondásokat többé-kevésbé feloldja. Nincs túlgondolva, nincs minden részletében kifejtve, nem is minden szempontból következetes, de a történetben ellátja azt a szerepet, amit kell.

> A játékuk is egy történet, kéne értsék a történetmesélést.

Ahogy írtam én ezt betudom annak, hogy a játék emberi koprodukcióval jött létre. Nekem sokkal inkább üt szöget a fejembe a metaforák. A metafora tulajdonképpen egy önmagában nem igaz közlés, egy hasonlóság van azonosságként feltüntetve. Márpedig mit is üzennek a trisolarisiak? „Bogarak vagytok.”. Nem, nem igaz, hogy bogarak vagyunk. Ha azt mondanák, hogy „olyanok vagytok nekünk, mint a bogarak”, akkor azt mondanám, hogy oké. De ez így két szóval leírva a hasonlatból metaforát faragva már alapvetően egy nem igaz állítás, rendszertanilag nem tartozunk az ízeltlábúak törzsének rovarok osztálya alá tartozó Coleoptera rendjébe, amit bogaraknak is szoktunk nevezni.

> Az se világos, hogyha látják a gondolatainkat, akkor mi a fenéért félnek a hazugságtól??

Kiegészítés az előző válaszomhoz. A falképző projekt pont azt használja ki, hogy nem látják a gondolatainkat. Hiszen ha valakinek van egy terve, amit nem oszt meg másokkal és nem is következik logikusan a tetteiből, szavaiból, az a Trisolaris számára rejtve marad. Persze ennek az az ára, hogy az emberek elől is rejtve marad, így az embereknek úgy kell támogatniuk a falképző minden tevékenységét, megadva lót, paripát, fegyvert, hogy nem érthetik annak az okát, célját, illetve ha értik, akkor rég megette a fene az egészet. Nyilván ez egy eléggé sajátos helyzet és jól lehet rugózni később azon, hogy a falképzők milyen utat járnak be, meg milyen a viszonyulása az emberiségnek a falképző projekttel szemben. Meg ez ad egyfajta detektívregény hangulatot is egy ideig, hiszen te is azon agyalsz olvasás közben, hogy mi lehet a terv, milyen tervet is lehetne egyáltalán kidolgozni ÉS megvalósítani úgy, hogy közben az ellenség amúgy mindent lát, mindent hall, sőt tevőlegesen képes szabotálni bizonyos lépéseket.

~ ~ ~

De az az igazság, hogy a történet aztán olyan fordulatokat vesz, olyan témákat vet fel, meg olyan hosszú időszakot ölel fel, amiben nem hogy ez a hazugság kérdés válik marginálissá, de maga a Trisolaris is csak a történet egyik epizódjává, vagy hátterévé válik. Kicsit tehát olyan, mint a Gyűrűk ura kapcsán azon tűnődni, hogy a gyűrű hogyan tesz láthatatlanná valakit, és egy láthatatlan ember amúgy hogyan képes látni. Hiszen az egész történet szempontjából az, hogy a gyűrű képes láthatatlanná tenni a viselőjét, annak úgyan szerepe van a történet elindításában, meg néhány kisebb történetrésznél is, de annak tükrében, hogy Középfölde népei mekkora háborút vívtak Szauronnal és szolgáival, meg hogy Szauron ereje a gyűrűből fakad, meg ahhoz képest, mi minden történt ebben a nagy háborúban, ahhoz képest kvázi már-már részletkérdéssé válik, hogy ja, amúgy aki felveszi a gyűrűt, az láthatatlanná válik. Emiatt nem is várjuk el, hogy ez minden részletében ki legyen bontva, sőt még az sem, hogy minden szempontból konzisztens legyen ez a részlet.