Mikor élte fénykorát, volt a csúcsán, minden szempontból, a szocialista magyar "legvidámabb barak"?

Igen, a 80-as évek. 79-ben a nemzetkozi olajválság után Magyarország kedvezoen tudott valuta (nyugati pénznemben) hitelt felvenni, és fel is vett, a tobbi szocialista országokhoz képest nagyon sokat. Emiatt kellett majdnem bejelenteni a fizetésképtelenséget 90 korul.

Az a Zorán dal, az inkább gúnyosan értendo, és általában arra vonatkozik, hogy minden kozépszeru és igénytelen, HA nekunk úgy is jó (a végén talán ki is mondja), ha semmit nem teszunk érte, hogy jobb legyen. Biztos, hogy nem életérzés volt az, hogy "jó ez nekunk, nem olyan rossz ez", az emberek akkor is panaszkodtak mindenre.

Inkább az volt érdekes Magyarországon, hogy viszonylag rendesen meg lehetett a rendszert kritizálni, viccek, kabaré, popzene (színház és konyvek is akár). Csehszlovákiában, az NDK-ban (keletnémetek) olyan vicceket mesélni sem lehetett, pláne nem rádiómusorban.

Tehát nem (csak) attól volt a legvidámabb barakk, hogy gazdagok lettek volna az emberek a tobbihez képest, hanem szabadok.

Jugoszlávia volt egyébként a legjobban elnyugatiasodva, nem is nagyon számították kommunista országnak.

Figyelj, ha 51 éves vagy, akkor tudod te is! :-)

Az ilyen zenéknél elég szubjektív, hogy ki mit hall ki belole. Most meghallgattam: nekem inkább egy megállapodott 30-40-es férfi beszél a régi haverjaihoz, kicsit számonkérve magukon, hogy a fiatalkori álmaik, hogy majd jobb-bá teszik a világot, beteljesuletlenek maradtak, kozépszeru kispolgárok lettek ok is, és elfogadják, hogy "langyos a sor", de jó az úgy.

Ami a megszokest jelenti, hát igen, disszidálásnak nevezték es buncselekmény volt. Sokszor úgy csinálták, hogy egy turistacsoporttal vagy valami munkával kapcsolatban kimentek, és nem jottek vissza. Sokuknak menekulttáborba kellett menni, politikai menedékjogot adtak a szocialista országokból érkezoknek. Aztán valahova elkerult, ahol ismert valakit vagy már voltak rokonai. Ezt nagyon elo kellett késziteni, mert az állam elkobozta a lakását és minden tulajdonát annak, aki disszidált, tehát hónapokkal elotte szétosztották a heverot, a konyveiket stb. a rokonoknak, de lehetoleg úgy, hogy ne tunjon fel, nehogy valaki feljelentse. Vissza nem is johetett, azonnal mehetett volna a bortonbe, csak azután, hogy megkapta az ausztrál stb. állampolgárságot, akkor már idegen állampolgárkent. Arra emlekszem, hogy 88-ban toroltek el, hogy buncselekmeny ez, es csak szabalysertes lett. Olyan lehetett, hogy valakinek munkat ajanlottak, es legalisan ment ki egy idore. De az biztos, hogy az emberek 95%-nak nem ajanlottak munkat Nyugaton, vagy esetleg ugy engedtek ki, hogy egy-ket csaladtagja nem kapott utlevelet, hogy otthontartsak "tusznak" (hogy visszajojjon). Olyanok, akiknek a munkajuk miatt voltak utjai, pl. sportolok, zeneszek, konnyebben kint tudtak maradni. De az nem volt teljesen ugy, hogy "aki nem erezte jol magat, az megszokhetett", az atlagember nem.

De az eredeti kerdesre vegul is megkaptad a valaszt, a 80-as evek, es az 1-es jol le is irja, hogy miert.