Léteznek nagyvárosi, hippi jellegű kommunák? Lehetőleg európában.

Sokminden tetszik a Hippi közösségekben (bár tapasztalat kéne hogy tudjam, tényleg erre vágyom-e). A hagyományos család modell nem jött be. Nagyon kemény hátterem volt, rengeteg gyerekkori traumám van a családdal. Az hogy csak ketten a világ ellen, nekem túl nehéznek tűnik. Vannak jó barátaim, de megvan a maguk élete. Úgy érzem könnyebb lehet egy átlagos baráti társaságnál szorosabb közösségben élni. Persze ehhez hasonló habitusú emberek is kellenek. Akik dolgoznak, vagy vállalkozást visznek. Boldogulnak de ott vannak egymásnak egy közösségként, érzelmileg és fizikailag is közel pl. nagy lakásban vagy több lakásban egy lépcsőházon belül. Családot alapítani pl. sokkal jobb lehet ilyen körülmények között. Az hogy 2 ember küzd a az önfentartásért, nem jó helyzet a gyermek vállalásra.

Sokat voltam beteg, sok problémám volt. Nem volt szociális háló ami megtartson. Most sem vagyok egészséges, de már jobban vagyok. Biztos vagyok benne hogy ha lett volna egy közösség ami támogat (anyagilag is, mikor gyógyulásra lett volna szükségem munka helyett) nem betegeskedtem volna ennyit, sokkal sikeresebb lennék. Hamar rendbehoztam volna a problémáim és már én támogattam volna másokat.

Szeretem hogy a Hippik a szükségleteikhez igazítják a fogyasztást, nem a mindig többhöz. Hogy megosztják a dolgokat. Pl. nem vagyok gazdag de jól főzök. Ha gyerekeim lennének ők cserébe játszhatnának egy jobb anyagi helyzetű párnál.

Van ami viszont nem tetszik a hippikben. Az nagyon nem tetszik hogy fizikailag is elvonulnak a világtól. Vidéken nőttem fel és nagyon traumatikus, kilátástalan élmény volt. Most Budapest egyik külső kerületében lakom, panel lakásban. Imádom. Sok éve itt élek és még mindig hálás vagyok érte. Gyalog el tudok intézni bármit (orvos, fogorvos, fordrász, bevásárlás, okmányiroda, szakorvos, ha gyerek lenne az oktatás). Hihetetlen jó a tömegközlekedés a környéken (a nap 24 órájában bármerre, 10 perc sincs és a nagykörúton vagyok, vagy bárhol ahol dolgom van), de azt sem használom. Gyalog járok dolgozni, elintézni a dolgaim. Egyszerűen minden megvan párszáz méteren belül, jó áron, széles választékban. Autóra a világon semmi szükségem, de mikor volt, akkor volt parkoló, ez is előnye a külvárosi paneleknek.

Jó gondolat a kommuna, de szerintem butaság elmenni a Városból. Amennyivel könnyebb az élet a közösségben, annyival nehezebb vidéken. + Attól hogy valakik közösségben élnek nem kéne elszigetelődniük.

Nem vagyok nagy természet rajongó, külsőre sem szeretnék külömbözni (a raszta haj, stb..).

Az alternatív közösség fogott meg. Régen ott volt a nagycsalád, az oktatás, az embert kötelesek voltak felkészíteni az életre. Előtte generációkon át vitték a családi boltot. Előtte évezredekig a törzsi társadalmak.

Most csak én vagyok, a barátnőm (bár nemrég szakítottunk, de az elmélet áll). A legközelebbi barátok is a legkülömbözőbb élethelyzetből. Nem érthetik a problémáim, annyival jobb lapokkal kezdtek neki az életnek. Mindenki intézi a saját életét. A munkahelyen ellentétes érdekek.

Úgy érzem fontos lenne egy közösség. A legközelebbi barátok között is akkora társadalmi űr van, hogy nem tudnak igazi közösséget alkotni. Annyira más mindenki élete, problémái, kihívásai.

Látom másokon is hogy igyekeznek tartani a barátságokat, de valahogy nincs meg az a mélység ami pl. gyerekként megvolt. Én is magamnak való vagyok, de változom. Valószínű akik jól boldogulnak az életben azokat ez kevésbé zavarja, de úgy látom azért nekik sem olyan jó.

Szerencsés vagyok. Van egy 4 szobás panelem. Örököltem. Akár én is kezdeményezhetnék ilyesmit, de ez nekem túl nagy kihívás és kockázat lenne.