Mi a kedvenc kutyás idézeted ?

"Kutya nélkül lehet élni...de minek?" (Déry Tibor)

"Aki képtelen szeretni egy kutyát, nem szereti az embereket sem."

(Alain Delon)

Vili, Vili bácsi,

Okozzon már örömet!

Vigye el a kutyulit, mert

Lerágja a tökömet!

A másik:

„Ónán tudod, hogy nyérs, hogy még úgát. 🇨🇳”

"Nem, nem állat és ember vált most tekintetet, Mind a két szempárban félve és szorongva ugyanaz az élet szorul hozzá a másikhoz". (Turgenyev mondta ezt, amikor a nagy viharban kutyája szemébe nézett.)

És egy másik orosz költő, Bunyin versének utolsó sorai a kutyájához:

"A te vad világod idegen szívemnek

hol jurták s kunyhók jégben dermedeznek,

Lelkem ma mégis veled szállana.

Ember vagyok - a te szemedben isten

és az a sorsom, hogy csordultig telitsen

minden idők és tájak bánata."

"Később születtél, mint én,

s közelebb

vagy a törvényes elmúláshoz

öreg eb.

Ám életed – túl ételen-italon –

örök ragaszkodás és bizalom.

Bár volna még

a mindenségben valami,

amiért úgy tudnék rajongani,

ahogy te értem rajongsz,

puli…!

Ne bízz gazdádban!

gazdád csaló, Bogár,

mert nagyobb Isten nála

a halál."

Békés István: Öreg pulikutyám (részlet)

És akkor idézek még egy kedvencből, Weöres Sándor Kutya c. verséből:

"Ismersz-e, mondd?

A bundám barna volt,

fehér sáv volt a homlokomon,

mint a lámpás a pejlovakén

és mint az égen a Hold.

Mozgott a fülem,

amikor rászállt a légy.

Mozgott az orrom,

amikor szaglásztam a légy után.

Emlékszel?

.....

Aztán, éjjel

a kertek közt csavarogtam.

Doronggal hátbavágtak akkor.

Elgörbült a gerincem,

a bundám mocskos lett és fakó.

Beteg kutya lettem.

Agyonlövettek.

Akkor, vacsoránál

csak lassan járt a szájakhoz a villa.

A kisasztalnál ültél te külön.

Kip-kop...: a lábaiddal

harangoztál nekem,

kipi-kop.

Emlékszel?"

(Itt olvassátok el az egészet, gyönyörű! [link] )