Miért nézik le sokan a gyári munkát?

Mert a többség úgy mond véleményt, hogy egy percet nem dolgozott gyárban, csak hallott valakitől valamit, és ilyen '50-es évekbeli viszonyokat képzel el.

5 éve (külföldi tulajdonú) gyárban dolgozok, igaz nem gyártósori munkát végzek. Nem nehéz, nem fizet rosszul, az oké, hogy nem a legizgalmasabb, de eddig bárhol dolgoztam, egy idő után minden munka rutinná, megszokottá vált.

Van ilyen gyár is, olyan gyár is. Én nem nézem le a gyári melóst, csak én nem mennék gyárba dolgozni, mert azért akármilyen szupermodern a gyár, az életminőség mégis olyan, hogy a gyárosok egészségtelenebbül élnek.

Főleg ha állómunkát végeznek, nem ülhetnek le soha, mert megy a szalag. Tudom, vannak szünetek.

Amúgy ez a kérdés nem politikai rovatba illik.

Én gyárban dolgozok, de nem gyártósori,operátori munkát.

Én sem nézem le a sori munkát, de nem csinálnám.Az egész környezet depresszív, lehangoló.De valamilyen szinten a szellemi dolgozókra is kihat, még, ha nem is olyan mértékben.

Sokan fordulnak alkoholhoz,egyéb szenvedélyekhez is emiatt.

Egyszer dolgoztam egy gyárban. Nem multiban, csak egy szimpla magyar gyárban. Elmondom, mi volt.

Felvételin IQ tesztet kellett készíteni, megítélésem szerint olyan 70-ig mértek, tovább nem teszteltek, annyi elég volt.

A dolgozóktól elvárták a szombati ingyen melót.

Ha valaki beteg volt, elvárták, hogy az üzemorvoshoz menjen be felülvizsgálatra, hogy igazolja, hogy nem szimulál. (Értitek, 22-esek csapdája, valakit azért rúgtak ki, mert nem tudott bemenni, annyira beteg volt.)

Minden teremben volt egy teremfelügyelő, értsd: besúgó, aki árulkodott minden szarról a tulajnak. Nem csak olyat, hogy valaki lógós, miatta leáll a termelés, hanem bármit.

Hétfőnként a csapatot a tulaj a szőnyeg szélére állította, és kiosztotta, visszamondta, hogy mit tudott meg, és elhordott mindenkit mindennek.

(Én például azért kaptam, mert nem kértem a gyár "újságját", ami egy A3-as tök igénytelen lap volt, címlapon hogy a tulaj fia "milyen jó zenész", hátlapján egy keresztrejtvény, közte is hülyeség, én ezt fél pillanat alatt átfutottam.

A főnök azzal etette a társaságot, hogy azok a valakik, akik "termelnek" - értsd fröccsöntő stb. mellett dolgoznak, mindenki más senkik (értsd raktáros, aki összepakolja a szükséges cuccot, a MEO-s stb. senki). Sok barom el is hitte.

Évi ezer forint volt a fizetésemelés, az infláció több volt, de ők boldogok voltak.

Két cége volt a fickónak, legalábbis papíron, évente a dolgozókat átpakolta a másik cégbe, aláíratta velük az új felvételit. Persze senki nem tudta, hogy mit ír alá, és mi értelme. Amikor ezt megtudtam, magyaráztam, aki épp aláírt, hogy ez mennyire szar, de annyira Stockholm-szindrómás volt, hogy még rám haragudott, amiért rosszakat mondok, és különben is neki mindegy. (Ja, pl. ha x évig ott dolgozik, és netán felmondanának neki, és nem kap végkielégítést, az se számít) Persze nyilván adóvisszaéllésről is szólt az egész leginkább.

Raktárosként én vittem az osztályok között a cuccokat, tehát nekem jóval több szabadmozgásom volt, mint a többieknek, akik állandóan oda voltak ragasztva a székhez, én császkálhattam az osztályok között mondván, hogy éppen hozok-viszek valami anyagot, amit rendeltek, mert valamit mindig rendeltek. Egyszer látom, hogy egy IT-s egy bazi nagy gépet tol a kb. macskaköves úton egy kiskocsin, megyek neki segíteni, hogy ne legyen gond, erre beszól nekem, de egyből üvöltve, hogy ha tönkremegy, akkor nekem kell kifizetni... Persze rögtön otthagytam, szenvedjen csak egyedül, ha olyan tapló, nemhogy hálás lenne. Nem voltam barom, épp azért mentem oda segíteni, hogy ne legyen baja, óvatosan segítettem.

Bedöglött egyszer a belső hálózat, nem tudtam keresni a rendelt cuccot, a bazinagy raktárban nem találtam egy rendelt dolgot, ezért leállt a gyártás az egyik osztályon. jött át egy kölök ku-rvaanyázva szó nélkül, pedig az egész gyár attól volt hangos, hogy nem működik a rendszer, erre szó nélkül elkezdett ku-rvaanázni. Azt se tudtam, hogy ki ő, de azzal a lendülettel visszaszóltam neki, hogy lehet, erre mondta, hogy még ma kirúgnak. Az osztályvezetőm, akiről egyébként tök normális ember volt (mégis ő árult be, hogy nem kértem az újságot) legalább a HR-eshez menet megkérdezte, hogy mi volt, amikor elmondtam, megkérdezte, hogy akarok-e ott dolgozni, gondolom, kiállt volna mellettem, persze mondtam, hogy nem.

Kirúgáskor alá kellett volna írnom, hogy nincs semmiféle követelésem ja, csak nem kaptam meg még valahogy az előző havi fizetést sem. Amikor szóvá tettem, még a HR-es volt felháborodva, hogy mért nem szóltam, úgy beszélt velem, mint egy leprással, pedig nem volt egy lángész.

Na meg még voltak mindenféle sztorik.

Persze én nem voltam hajlandó szombaton bemenni dolgozni ingyen, bár elvárták volna, igaz, hogy "csak" négyhetente, mert raktárosból akkor kevesebb kell, azt hiszem, már kerestek is helyettem egy másik embert, (ekkor még próbaidős voltam). Persze érthetően a többi raktáros pipa volt rám, mert így nekik kellett többször menniük, de én mondtam nekik, hogy ők a hülyék, hogy hajlandók ingyen dolgozni, és ha nem mennének bele, akkor fizetnének is érte. Na jó, nem biztos, mert hetente mentek el, és vettek fel embereket, annyira pocsék volt.

Ja, akit szerintem helyettem felvettek, már az első nap azzal büszkélkedett, hogy felfüggesztetten van, és játszotta a bunkó nagyfiút, és látványosan linkeskedett.

Egy cseppet se hiányzott.

#7

Azok után, hogy azt írtad "magyar", már meg sem lepődök azokon, amiket utána leírtál.

Dolgoztam egy kisebb, szintén magyar, maszek, árnyékolástechnikai cégnél. Ugyan ez volt. Szombati ingyenmunka és társai...