Miért gondolnak az ápolói szakmára sajnálkozóan, miért nem becsülik meg az ápolói szakmát, mit gondoltok?

szokj hozzá. én orvostanhallgató vagyok de halasztok és addig segédápolóként dolgozok. múltkor egy beteg azon kezdett el kukacoskodni, hogy én most segédápoló vagyok vagy ápolási asszisztens(mármint hogy konkrétan mi a munkaköröm megnevezése). hát mondom az előbbi. erre mondja, hogy jaa, akkor magának nincs szakképesítése csak érettségije...utána egy másik szobában épp mosom le az ágyat, erre az egyik nő elkezdi, hogy jajj a maga munkája milyen alantas, ő meg nem csinálná, stb...

addig persze jó, amíg kiszedem alóla a koszt...ez van, ne várj többet az emberektől.

Én tisztelem és becsülőm az ápolókat,mert bizony kemény munkát végeznek..De sajnálom is őket,mert nincsenek megfizetve..HA bírnám a vér látványát,ha nem lennék rosszul az egyéb dolgoktól én is tanulnék szívesen ilyen szakmát..

Szép szalma ez és szinte az egész világon hiányszakmának minősül...

11.30

Részvétem. Undorító emberek vannak! Az ilyenek megérdemelnék, hogy feléjük se nézzen senki egy pár napig, mindjárt megbecsülnék a nővért!

Kedves Kérdező!

Ha ne adj' Isten egyszer kórházba kerülök, kívánom,hogy olyan ápolóm legyen,mint Te!

Sok sikert, ne foglalkozz másokkal, csak csináld!

Én tavaly voltam kórházban..Amúgy is pánikolok minden kis dolgokért,és borzalmasan tudok félni már attól hogy megnézik a lázam!

Alapjáratban kedves embernek tartom magam,és ilyenkor amikor olyan kiszolgáltatott helyzetben vagyok bizony nekem jól esik ha a nővérke kedves,aranyos..Sajnos a tapasztalatom azt mondja ez is ritka kincs már..Amikor gyerekként voltam többször kórházban a legtöbb nővér válasza az volt:Ne hisztizz,ez csak egy kis szúrás"..Tavaly már felnőttként voltam,és persze a félsz még mindig maradt..A fiatal nővéreknek nem voltam más,csak egy "beteg" egy újabb meló..Semmi mosoly,semmi kedvesség. A vérvételnél amikor meg kérdeztem,hogy "fájni fog?" (pedig már nagyon sokszor voltam,de mindig akkor fél az ember amikor épp ott van)a válasz: " Most akkor mi van? levegyük? vagy még mindig nyafogunk?"

De volt 1-2 idősebb ápolónő aki annyira kedves volt,hogy nem hittem a szememnek..Amikor reggel a tűt ki kellett húzni a kézfejemből az idős nővérke csak beszélt és beszélt..Nagyon kedves,megnyugtató hangja volt,és azt magyarázta,hogy mit kell csinálnom ha haza megyek..Amíg lekötött a beszédével,észre se vettem már kint is volt a tű..Annyira hálás voltam,hogy amikor hazamentem bizony adtam neki is hálapénzt...nekem megérte mert sokszor csak egy megnyugtató beszéd is elég,hogy egy beteg végképp megnyugodjon...

Kedves kérdező..Maradj mindig ilyen,és sokan leszünk akik hálásak leszünk a munkádért..

39/N