Szerintetek, mit jelent tágabb értelemben véve, az alábbi idézet? „Azért kell e világra jönni, hogy megtapasztalhassa mindenki azt a gyötrelmet, amitől majd a túlvilágon akadálytalanul megtisztítják. ”

A szenvedés megtapasztalása készteti az embert a változásra. Mindig a rosszból tudunk igazán mély maradandó tapasztalatokat szerezni, fontos következtetéseket vagyunk kénytelenek levonni, mivel gondolkodó lények vagyunk. Ugye mindenkiben vannak kisebb-nagyobb hibák, vétünk másokkal szemben is, de van olyan, hogy fel sem fogjuk, vagyis inkább nem érezzük át, hogy egy tettünk miért esett olyan rosszul a másiknak. Amikor "fordul a szél" és az életben mi kapjuk a jókora pofonokat, akkor előbb-utóbb, ha már olyan elviselhetetlenül érezzük magunkat, elkezdünk gondolkodni rajta, hogy, miért történik ez. Ekkor van meg a jó esélye annak, hogy felismerjük pl. analóg módon, hogy esetleg elkövettünk olyat, ami mást hozhatott ilyen helyzetbe, amiben mi vagyunk most. Ha eddig eljut valaki, akkor nem volt hiábavaló a szenvedése, mert innentől könnyű rálépni a változás útjára. A megtisztulás az itt történik, ha az ember jó irányba akar változni, akkor az élete alatt bőven van rá lehetősége, ez annyi, hogy a megtapasztalt rosszat többé már nem követi el. Ha túlvilágról beszélünk, szerintem elég ennyivel is beérni: x ideje még tele voltam flusztrációval, rossz voltam, és mások is rosszak voltak velem, lehet hogy pont ezért, de sikerült ott belül megváltoznom, ezért már velem szemben is változott a hozzáállás, ha meg valaki rossz velem, akkor is sokkal jobban el tudom viselni, mintx ideje, mert én már egy komoly tapasztalattal rendelkezem, és látom, hogy helytelen amit csinál. Összeségében: a jó útjára térés lelkibékét, és magabiztosságot is hoz magával, ha nyugodt a lélek szerintem az a mennyország. Én a bibliai mennyországban nem hiszek, abban a formájában meg pláne nem, hogy majd ott csak lébecolni kell, aztán csak úgy elvagyunk, mint a befőtt. Azt, hogy a halál után mi következik, vagy csak semmi van, nem tudhatja közülünk senki.

Ha valaki nem akar változtatni, akkor viszont ő a poklot érheti el, mivel a szenvedés oka gyakran saját magunkban van, ezért magunknak áll csak módunkban felismerni, kiiktatni. Sokan másban keresik, és ez öreg hiba.

tulajdonképpen annyi a lényege, hogy az ember azért születik ide, hogy tapasztalhasson. s csak viszonyításokból ismer ugye valamit, ezért meg kell érezze a rosszat, hogy tudja utána mi a jó, és azzal azonosulhasson. de a bizonyos túlvilágon ezek a dolgok egyértelművé válnak az egyének számára, vagyis megtisztulnak a gyötrelmeiktől - hiszen "fellélegezhetnek" egy cseppet - amiket itt élnek át egy időre, mert a fejlődés ugye nem áll meg, s mindenki eléri azt, hogy megértse a rossz jelenlétét teljesen, ezáltal nem megtagadva azt, hanem elnyelve, abszorbeálva. így válik teljessé valaki majdan. :)

üdv

25/F

LastOne.Left