Mi a véleményetek az alábbi videóról?

Kérlek nézd meg, az illető félig szerb, félig magyar.

A Belgrádi levéltárban lévő, szerb történészek által jegyzett anyagokat fordította magyarra szerbről.

Rendelkezik ősökkel a Szenttamási népirtók és a magyar áldozatok között is.

A magyarirtás a témában járatlanabbaknak gyűlöletkeltőnek hathat, de miért is?

Mert nincs benn a köztudatban.

Azért kell kiemelni a magyar vonatkozást, mert velünk kapcsolatban is mindig kiemelik, amikor az állítólagos több száz éves magyarosítási kísérletekről beszélnek a környező népek.

Amikor a kiegyezés után Magyarország pusztán kb. 50 évig állt fenn. Az akkor a Magyar királyság területén több román nyelvű iskola volt, mint az újonnan megalakult Román királyságban.

Mi hoztuk Európa első kisebbségvédelmi törvényét.

Ennek ellenére a népek börtöneként van jegyezve az Osztrák-Magyar Monarchia.

És a magyar felelősség van kihangsúlyozva az Első Világháború kirobbantásában. Nem is volt jogosítványunk hadat üzenni. Azt csak az osztrák császár tehette meg, a külpolitika osztrák kézben volt, és a hadüzenet ellen csak egy miniszter tiltakozott, a magyar.

gróf Tisza Istvánt, aki két cikluson (1903-1905, illetve 1913-1917) keresztül volt Magyarország miniszterelnöke: Egyedüliként a Monarchia vezetői közül ellenezte a Szerbia elleni katonai fellépést. Véleménye az volt, hogy a Monarchia nem folytathat terjeszkedő politikát, célja csak függetlenségének megőrzése lehet: „Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az a Monarchia, amelyet mi is irányítunk, amelynek egyik döntő faktora vagyunk, – hogy ez a monarchia a külpolitikában a béke és a status-quo alapelveit kell hogy szolgálja: hogy hódító céljai, nagyravágyó céljai a monarchiának nincsenek és hogy a maga történeti hivatását, a maga jogos ambicióját, a maga létjogosultságának erkölcsi forrását abban kell keresnie, hogy Európának ezen exponált részén, amint a maga függetlenségét megvédi, egyúttal védbástyája, biztos támasza és szövetségese legyen a körötte lakó kis népek szabad továbbfejlődésének is.”

Egy szó, mint száz, nem finomkodnak velünk, mindenhol bűnösként vagyunk feltüntetve.

Miért kéne elhallgatni az ellenünk elkövetett bűnöket, pl. Kína sem óvatos a Nankingi mészárlás terén, miért is kellen, hogy azok legyenek? Őket érte sérelem.

[link]

"A legnagyobb pusztítást Avram Iancu szabadcsapataitól Nagyenyed, az akkori Erdély egyik legfontosabb szellemi köz pontja szenvedte el. Az Avram Iancu veze tésével a magyarokat tömegesem irtó oláh szabadcsapatok elől Alsó-Fehér vármegye számos településéről összesen kb. négyezer magyar - főként nők, gyerekek, öregek, betegek - menekült Nagyenyedre, hiszen a hadra fogható férfiak a honvédségben küzdöttek. így érkezett el 1849. január 8. éjszakája.

A várostól öt km-re, a Csombord helységben táborozó Axente Sever és Prodan Simion pópák feleskették a 8000-9000 fős csapatukat, és Nagyenyedre indultak. Betörtek a városba, felgyújtották a házakat, és megkezdődött az öldöklés, a rablás, fosztogatás. Akit nem vertek agyon a saját otthonában, vagy nem szenvedett azonnal borzalmas tűzhalált, rémülten menekült az utcára hiányos öltözetben a mínusz 20 fokos hidegben. A mócok vadállati kegyet lenséggel, lándzsákkal, puskákkal gyilkol ták a védtelen magyarokat, amely másnap január 9-én és 10-én is folytatódott, ekkor érte el tetőpontját.

Az öldöklés a csak 17-én fejeződött be. A magyarirtásnak 900-1000 áldozata volt, és legalább ugyanennyien fagytak halálra a kemény hidegben. Az agyonvertek, legyilkoltak, kibelezettek földi maradványait a várfal előtti sáncba, illetve a korábban mészégetőnek használt gödrökbe hányták. A tűzvészben és az esztelen rombolásban elpusztult a református püspökség levéltára, összes épülete, gyűjteményei, kollégiuma, annak értékes könyvtára és múzeuma, számos pótolhatatlan történelmi ereklye.

A nagyenyedi várfal külső felén, a főbejárattól jobbra, a Bethlen-kollégium oldalszárnyával szemben a falban egy jelentéktelen emléktábla látható a következő titokzatos szöveggel: „1849. január 8.” Az emlékjel tövénél közel ezer nagyenyedi magyar mártír nyugszik.

A város elpusztítása urán az oláh felkelők Hari, Nagylak, Borosbenedek és Jára községekben újabb magyarirtásokat hajtottak végre.

A magyarság ellen elkövetett mészárlások miatt román részről a mai napig nem kértek bocsánatot. Sőt, 1993-ban az elkövetett szörnyűségeket irányító Axente Sever pópának, a bűntettek színhelyén, Nagyenyeden szobrot állítottak. Ez utóbbi tényhez nem kell megjegyzéseket fűznünk..."