Vélemények erről a versről?

Nem progi, tagolva sincs szabályosan meg semmi, csak hirtelen kiömlött gondolatok.

Kedves régi barát!

Ma eltöltöttem veled egy napot,

tegnap egy éjszakát.

Rájöttem, mennyire nem hiányoztál,

Én nekem te milyen sok fájdalmat okoztál.

Újra éltem, hogy kés szúrás a lelkemben milyen fájdalmas,

Ha forog a felszakadt, vérző sebben, mennyire ártalmas.

Elég egyetlen nap. Csak egy apró vétek.

A világ nekem túl nagy. Csordogál a vérem.

Nemsoká mindenem átjárja a méreg.

Feszengek, töprengek, vajon mi az élet?

Szívem sajog, dobog, beteg vért pumpál

Mindenki hallgat. Ők tudták, Ők tudták

Szépen lassan könny szökik a szemembe

Nem vágyódom sehová. Esetleg a mennyekbe

Tenném mit szeretek, de minden hiába

Nem jut fény a lelkem sötét alagútjába

Így megy ez, majd aztán feladom végül

Mert magamat ismertem fel örök ellenségül.

Önmagam ellen küzdeni érdekes.

Ha a rosszabbik fél nyer, az talán végzetes

Nagy a nyomás, lassan megyek tönkre,

Néha úgy gondolom, elég egy időre.

Véget vetni ennek csak két módon lehet

Győzzön a jobb énem, vagy a rosszabb haljon velem