Ez a fajta nem megállapitás nem megy szembe a genderelmélettel?

Szerintem nem feltétlenül.

A hétköznapi gendersemleges nevelés (szóval ami nem az a radikális szint, hogy nem mondod meg még a nagyszülőknek sem, hogy milyen nemű az unoka) azaz amikor csak hagyod, hogy a lányod autózzon, a fiad babázzon, és adsz rájuk uniszex ruhát, meg megöröklik a különböző nemű tesók egymás cuccait az nem erről szól. Ott tényleg csak ez van, hogy játsszon a fiú is nyugodtan a pónival meg a lány is traktorral. Illetve nem verjük beléjük már akkor a sztereotípiákat, hogy "egy fiú nem sír", meg "egy lány nem beszél ilyen csúnyán".

És igen, alapvetően én is úgy gondolom, hogy ez később alakul ki, és lássuk be, egy férfi is lehet majd apuka, aki ellátja a kisbabáját, foglalkozhat később lovakkal, ahogy a nők is szerezhetnek jogosítványt, és megtanulhatnak traktort vezetni.

Amikor a transz gyerekekről van szó, szerintem azok különös esetek lehetnek. Tehát nem úgy, mint Juliska, aki játszik a babával és az autóval is, hanem nagyon rá van kattanva mondjuk fiúként mindre, ami "lányos". Tehát nem is-is játszik hanem kizárólag "lányos" játékokkal, érdekli a sminkelés, a körömlakk, a csillámok, a magassarkú, a frizurák, stb... És ez nagyon hangsúlyos, tehát nem arról van szó, hogy Pistike látja, hogy anyukája killakozta a körmét, és ő is ki szeretné próbálni. Nála ez folyton téma, és fontos, és a "fiús" játékok nem érdeklik, később is inkább lányokkal barátkozik.

De szerintem ez nagyon ritka lehet, és sok szülő van, aki egyszeri, hétköznapi esetekből következtet ilyenekre. Illetve nem gondolom, hogy ez ok arra, hogy elkezdjék a gyereket hormonokkal tolni, pedig én tényleg támogatom az lmbtq embereket. De itt még akkor sem lehet biztosra mondani. Viszont a szülőknek lehet egy jelzés, így nem fogja őket váratlanul érni.

„És ezt az alapján teszik hogy mondjuk fiu létére ponival játszik, vagy lány létére autozik.”

Ennyiből nem lehet eldönteni, ez alapján simán lehet valaki fiús lány vagy lányos fiú. Viszont ha lányként utálja a lányos ruhákat és arra kéri a szüleit, hogy vágják rövidre a haját és szólítsák fiú néven (illetve fiúknál hasonlóan, csak fordítva) és ez nem valami pár napig vagy hétig tartó hóbort vagy kísérletezés, hanem évekig tart és rosszul reagál arra, hogy a megélt nemével ellentétes nemi szerepbe kényszerítjük, akkor elég erős a gyanú, hogy transznemű kisgyerekről beszélünk. De biztosat csak serdülőkorban lehet mondani, amikor elkezdi gyűlölni az alakuló másodlagos nemi jegyeit. Addig meg úgyis csak arról van szó, hogy milyen ruhákat hord, milyen hosszú a haja, meg milyen néven szólítják, szerintem ezzel nem ártunk senkinek.