Csak velem van az, hogy van olyan nap vagy idoszak, amikor nem akarok emberek koze menni?

Abszolut nem utalom az embereket, de neha ugy erzem, hogy el kell menekulnom onnan, ahol emberek vannak, hogy csak a csalad vegyen korul. Pl. van, amikor nincs kedvem elmenni a boltba, a konyvtarba vagy szimplan kimenni az utcara es nem igazan tudnam megmagyarazni, hogy miert, de van, amikor ha valaki jot is szol hozzam, valahogy zavar, rossz erzest kell bennem. Ne higyjetek, hogy antiszocialis vagyok, mert van olyan, amikor mindenkire mosolygok, probalok baratsagos lenni, aztan van, amikor "letorik a szarvam" attol, hogy mindenkivel kedves vagyok es valaki olyan unottan nez ram vagy nem is koszon vissza. Szoval lehet, hogy ezert ment el a kedvem az emberektol...nem tudom. De mostanaban azt vettem eszre, hogy az sem tetszik, ha jot szolnak. Pl. egy boltban voltam a multkor es egy no kerdezett tolem valamit (eloszor nem is gondoltam, hogy hozzam beszel) es akkor meg a bevasarlas elejen jartam, semmit sem vettem meg, de eljottem, mert ugy ereztem, hogy nem akarok emberek kozott lenni abban a pillanatban. Valahogy megkonnyebbulest erzek, ha kimegyek egy olyan nyilvanos helyre, ahol nincs sok ember vagy senki. Akkor erzem igazan jol magam. Szerintetek ez az erzes mitol van? Egyebkent most itthon vagyok a gyerekemmel, igy lehet, hogy attol van, hogy nem vagyok emberek kozott es elszoktam toluk az evek soran? Vagy mas oka lehet? Amugy sosem volt sok baratom es mindig elegge magamnak valo voltam. Most is csak a csalad a prioritasom, nagyon nehezen kotok szoros baratsagot, de valahogy nem zavar, viszont az igen, hogy igy erzek emberek kozott neha.