Csak én tartom hülyeségnek a különböző stílusokat?

Azért az emo meg a pánk között van némi különbség.

Ha az életfelfogásom és az ízlésem egyezek egy adott stílussal akkor ezvan. Egy kategórián is belül millióféle ember lehet. 2 pánk sem egyforma. Zenei ízlésben is lehet teljesen más, de eszmékben is.

Nem csak te. Dehát a fiatalok szeretnek csordákba tömörülni.

Punkok és az eszmék? Mégis, kire kell itt gondolni, azokra a 15-17 éves gyerekekre, akik Exploited-et hallgatnak, ráírják a pólóikra, hogy Punks not dead, es akkor ők már nagy punkok? Akik nagy vagányan "csöveznek" a Moszkván, aztán mikor megunják, hazamennek a rózsadombi villájukba?

Újságíróként meginterjúvoltam pár ilyen személyt, ezek tehát személyes tapasztalatok. Egy emlékezetes párbeszéd (öltözködés alapján -halálfejes motívum- azt hittem, egy emoval állok szemben), nem cenzúráztam, szó szerinti idézet:

-Te milyen stílust képviselsz? Emo vagy?

-A f*szt. Nem vagyok pózer emo köcsög. Punk vagyok. [Szív egy slukkot a cigijéből.]

-És mitől vagy punk? Miben vagy más, mint egy emo?

-Az emósok pózerek. Azt sem tudják, mit képviselnek. Megtetszik nekik a divat, és akkor ők emósok. A punkok egy eszmét képviselnek, ez inkább ideológia, mint divat kérdése.

-Te milyen eszmét képviselsz? Milyen ideológiával azonosulsz?

-Hát..a punk eszmékkel.

-Miről szólnak "a punk eszmék"?

-Háát..vágod, anarchia, meg minden..

-Mi az anarchia?

-Nézd, te most engem ku.rvára be akarsz égetni, asszed nem tudom, mit képviselek, de k.urva nagyot tévedsz. Én punk vagyok, 2 éve.

-Ez komoly időtartam. Hány éves vagy?

-14.

Ennyit az eszmékről.

De ugyanezt tapasztaltam egy magát skinheadnek tartó fiúval kapcsolatban, aki mindössze annyit tudott saját stílusáról, hogy a c.igányokat utálni kell. De hogy miért, azt maga sem tudja.