Merre keresik jobban a lovas fotósokat?

Nem tudom, hogy ilyen jelenség van-e, hogy keresnek lovasfotóst. Elsősorban versenyeken jelennek meg, és amikor némi hírnevet szereznek, akkor kerül elő az, hogy lóportré, meg bármi más.

Versenyeken megjelenő meg elég sok van. Ez nem jelenti azt, hogy valaki még plusz ne találná meg a számítását, de statisztikailag nehezebb dolga van, mintha egy fotós sem lenne.

Amennyi sok lovasfotós van, ahhoz képest a színvonal nagyon leugrott, de ez lehet, hogy csak engem bánt. :D

Verseny közben nem tud fotót készíteni az, aki éppen versenyez. A családtagok meg sosem fogják ezt jól csinálni.

Tisztességes iparosként - azaz a lómozgás kívánt pillanatainak ismeretében és ezeknek elkapásában - mindig lesz tér érvényesülni, mert bár rengetegen kiírják az ócska képeik sarkába, hogy Klopacsevics Margoncella Photography, ezek el is tűnnek egy idő után.

Az érdeklődés, az persze tunyul, de ennek természetes okai vannak. Ha valaki egy évben minden hétvégén versenyez, és kínálnak neki versenyenként 20 képet, az ezer kép. Ezer kép mellett már teljesen mindegy, hogy van-e egy ezeregyedik. Régen egy versenyszámra elhasznált az ember egy 24 kockás filmet, az 6 indulóval számolva indulónként 4 kép, abból kettőt elnyúlt, az 2 jó kép max versenyenként egy indulóra. Más volt az egy kép értéke.

Az ingyenséget kár idekeverni, mert ilyen meg van, és kész. Lehet vizet is szerelni ingyen a rokonnak, illetve a vállalattól lopott anyagot nem felszámolni, satöbbi. Az nincs leírva a bibliában, hogy sporteseményen csak pénzkereseti szándékkal lehet fotózni. Sőt, régen nem is voltak megélhetési sportfotósok. Mármint a kis magyar posványban. A nagy hírügynökségek (MTI) nagynéha megjelenő fotósaitól jelent meg néha emlékkép a Népszabadságban vagy a Képes Sportban.

Mivel a gépek egyre jobbak, egyre elérhetőbb bárki számára, hogy egyre jobb fotókat készítsen. Különösen sportról, ahol a téma adja magát, a körülmények miatt se világításba, de még a helyezkedésbe is minimális beleszólása van a fotósnak.

Nem véletlen, hogy annyi lelkes wannabe fotós a sport és színház körül csoportosul. Kis tudás mellett, legfeljebb technikai befektetéssel lehet látványos képeket készíteni. Persze, aki komolyabban, többet, régebben, stb. foglalkozik a fotózással az többet tud kihozni ugyanabból a helyzetből egy jó gépet bevásárló hobbistánál. Viszont aki rengeteg időt tölt a lovak körül, mert amúgy is ott lenne és elkezd fotózni, ha már ideje és pénze is van rá, az kis érdeklődéssel elég hamar el tud jutni egy elfogadható szintre. Ha még érdekli is a fotózás, vagy észreveszi a különbséget jó és kevésbé jó kép között, akkor akár a különbség leküzdéséhez szükséges tanulást is belefektetheti.

Viszont az egyre nagyobb képdömpingben meg úgy látom, a minőség egyre kevésbé szempont az embereknek és még ha van minőségi kínálat, akkor sem mindig a jobb képeket választják sokszor. Vagy talán a lovas képeknél ez máshogy alakul, mint a világ többi részén?

Én is ezt látom. Egyre több kép veszi körül az embereket, de egyre kevésbé igényesek azok minőségére. Nem csak egyszerűen megfizetni, kiválasztani nem akarják a jobbat, egyszerűen felismerni, értékelni is egyre kevésbé.

Aki nem tanul meg olvasni és értelmezni az olvasott szöveget, az értékelni sem tud egy jól megírt művet. A fotókkal is ez a helyzet. A legtöbb ember nem tanulja meg értelmezni a képeket. Azon a vizualis kultúrán szocializálódtak, ami körülveszi. Ez pedig egyre siralmasabb.

Pont ezért is egyre nehezebb valós keresletet találni képekre, mert hiába kínálat jobb fotókat másoknál, ha egyre kevesebb olyan van, aki látja a különbséget a valóban igényes, jó kép és a lefejezett Rozikáról készült ferde mobilos kép között.