Megint csövezni fogok egy éjszakát. Hol tegyem? (előzmény+részletek lent)

Próbálom összefoglalni egyetlen szóban, hogy milyen ez a csövezés dolog, de nem tudom; a "szar", vagy a "fájdalmas" festené le leginkább hitelesen.

Ez a hely teljesen más volt. A lakossága 6-szorosa az előzőnek, és kis túlzással minden utcáját ismerem. Viszont adódott azonnal néhány negatívum is:

- Nem csak a lakossága többszöröse, hanem a területe is. Így a megfelelő hely kiválasztása nagyon sok időt vett igénybe. Számítottam erre, ezért a kulcsfontosságú időpontokat feljegyeztem a mobilomban.

- Két napja húzták ki egy fogamat. Mondanom sem kell, a gennytől dagadt arcomat nem tudta érzésteleníteni az injekció, és őrjítően fájt a húzás. Most antibiotikumot kell szednem, és minden nap mosnom kellene. A gyógyszer szerencsére nálam van, de a tisztálkodásom a kézmosásra korlátozódik. A fogam helye így újra feszít és dagad.

- Bezártam a kerékpárom kulcsát is, így gyalog közlekedem. Ennek eredményeképpen szörnyen fájnak a térdeim. Kiegyenesedve nem is tudok járni. Nem tudom, mi lesz így; elég ijesztő. :(

A munkahelyemről elsétáltam egy boltba. Ott vásároltam száraz és aszpikos eledelt a cicának, és hazabandukoltam velük. Mire hazaértem, már besötétedett. A saját, evésre használt késemmel vágtam fel a zacskókat, és a levélbedobó nyíláson begyömöszköltem őket. Szörnyű érzés volt, hogy a már megszokássá vált fejsimogatás nélkül kell elválnunk, és hogy ilyen méltatlan helyzetben kell számára biztosítanom a kaját. Bevallom, egy kicsit meg is könnyeztem a szitut. :(

Ez a tegnapi csövezésem időszámításának kezdete.

19:30

Felül egy póló, könnyű de "thermo" vadászmellény, pulóver, és terepmintás kabát volt rajtam, valamint sál. A kabát csuklyáját teljesen a fejembe húztam, így senki nem ismerhetett fel. Lent csak a kabáthoz tartozó nadrág. Ekkor indultam el a Tesco felé.

Az út egy kerek órán át tartott, így

20:35

-kor értem oda. Az utolsó negyed óra gyaloglás előtt le kellett ülnöm, mert a lábaim, jobban mondva a térdeim nem bírták. A Tesco-hoz érve úgy döntöttem, kocsit fogok vinni; abba a táskámat is beletehetem, így nem lesz olyan fárasztó. A parkolóban kinyitottam a pénztárcámat, és keresni kezdtem az érmét. Na, ettől a pillanattól fogva társultak a fizikai fájdalom mellé mardosó érzelmek is. A pénztárcám ugyanis az Ő képeivel van tele, gyermekkorától egészen máig, és hasonló mód', Hozzá tartozó apró emlékek.

Százasom nem volt, így bementem, felváltani. Egy kedves, fiatal pénztároshölgy segített. A vásárlás

21:25

-ig tartott. Vettem egy leárazott előrecsomagolt párizsit, néhány zoknit, és többek között bébiételt, hátha csak az lesz alkalmas étel a fogam miatt. Kerek ezrest fizettem. Furcsa, de azóta sem értem a pénztáros reakcióját. Lehetséges, hogy a kettőnk között lévő érzelmi és fizikai-erőnléti különbségekből adódóan, de mintha egy másik dimenzióból beszélt volna hozzám. Én fáradtan, a kocsira dőlve-sántikálva, ő pedig mosolygósan, energikusan. Megjegyezte, hogy milyen sok pontot gyűjtöttem már a kártyámra, és hogy voltak vásárlók, akik már visszajeleztek, hogy utalványt kaptak. Aztán felhozta, hogy melyik étolajat lehet olcsóbban megvásárolni. Mindezt 21 óra 25 perckor, egy talpig terepmintába öltözött, sántikáló csövesnek. Máig nem értem, hogy miért. Azt láttam rajta, hogy őszinte kedvességből beszél, és személyesen hozzám, nem pedig egy vásárlóhoz. De miért? Talán szimpatikus voltam neki? Mondjuk meglehet, hiszen én is kedves voltam vele. Mint amúgy mindenkivel.

Az a mosolygós tekintet, és a bal kezének az ujjain végig sorakozó gyűrűk, mind megragadtak bennem.

Elmentem tehát keresni egy alkalmas helyet az evésre.

21:50

-kor találtam ezt meg, furcsa, de egy tó partján. :) Vonzódom a vízhez, úgy tűnik. 2 db zsemlét megettem a párizsival, de úgy, hogy ahol a zsemléket fogtam, ott nem mertem beleharapni. A fogam miatt, hátha... Így azokat a csonkokat a vízbe dobtam, a halaknak. :)

Aztán jött volna a bébiétel, amihez azt a kanalat kellett volna használnom, ami a macskakajás késemen van. Így erről is lemondtam ugyanúgy, ahogyan a szilváról, amit nem tudtam sem megtörölni, sem megmosni. Kajálás után megigazítottam a ruhámat, és elindultam szálláshely után nézni. Ekkor az idő:

22:15

5 percnyi gyaloglás után ott voltam, ahol Ő lakott régebben. Felnéztem az ablakra, és szinte láttam, ahogyan emlékekkel a plafonig meg van tömve az a kis szoba. Kint a hideg, bent pedig meleg, testnek-léleknek. Tudtam, hogy fogok még ilyen helyeken járni aznap.

A templom melletti kis rész, a sportpálya, mind ilyen hely... A gyaloglás keserves volt. Fürkésztem a tekintetemmel a lehetséges helyeket, és visszakerültem a Tesco mellé. Egy nagyobb füves rész fákkal, bokrokkal tarkított, gondoltam, jó lesz. Tévedtem. A fű valamiért vizes volt, a talaj pedig tiszta sár. Megfordultam, és megláttam egy lassan cirkáló járőrautót. Lépteimet a lassú cammogásból egyenes, szikár járásúra gyorsítottam, és kihúztam magam, már amennyire tudtam. A csukját lehúztam a fejemről, hogy láthassák az arcomat, és ne állítsanak meg. Hátulról lassan elmentek mellettem, az úton megfordultak, és szemből megvilágítva lassan tovább úsztak. Ha nem "emberelem" meg magam, sanszos, hogy igazoltatnak, így azonban nem. Ez a hely viszont ezután kilőve. Tartottam tőle, hogy máshol is találkozunk, és kellemetlen kérdésekre kell választ adnom, de szerencsére ez nem történt meg.

Furcsa volt látni kintről a hidegből, hogy benn a meleg lakásban valaki focimeccset néz, más ölelkezik, megint mások talán vacsoráznak. Azoknak ott benn fogalmuk sincs arról, hogy másoknak a világot jelentené a meleg, a felhőtlen tv-nézés, vagy egy ölelés...

Nagy bajban voltam, mert a város szinte minden szeglete kivilágított. Elmentem hát egyre, ahol tudtam: sötét van. És ekkor,

23:52

-kor megtaláltam!! A másfél órányi gyaloglás minden maradék erőmet elvette.

Mintha egy kis várat találtam volna! Egy nagyjából négyzet alapú mesterséges domb, sánccal, középen tehát mélyítve. A sáncról gyönyörködhettem abban, mekkora területet látok be úgy, hogy ha 2 lépést teszek hátra, már senki nem lát engem. A terület maga azonban olyan volt, mint egy mocsár. A cipőm centiméterekre is besüllyedt néhol, de szerencsére voltak szilárdabb részek is. Kiválasztottam egy fát, felvettem az esőruhát, és az árnyékos felére leheveredtem. A talaj nedves volt és hideg. De nem volt választásom, nem találtam volna jobb helyet.

Szemben két épület teteje látszott. Fölöttem a csillagok, a fejemben pedig a helyzetem. Gondolkodjam rajt? Próbáljak aludni? Nézzem azt az ablakot, ahol még ég a villany?

Aztán, vagy fél óra hánykolódás után, a pisztolyomat szorítva, elaludtam.

Egy órát aludhattam talán, nem többet, és

1:25

-kor felébredtem. Kezdődött az, amitől annyira féltem. A Fázás.

A következő másfél óra hánykolódással telt el. Próbálgattam: vajon hogy lenne jobb? Ha mozgatom a lábamat? Vagy ha kinyújtva leteszem? Esetleg egyiket a másikra? Nem volt olyan perc, mikor ne kellett volna megmozdulnom. Ekkorra már kitúrtam a táskámból a kesztyűt és a sapkát is. Majd' megbolondultam!

Először féltem, hogy más is tudja ezt a jó helyet, és ide fognak jönni. De a gyakorlott csöves nem olyan hülye, és vagy tüzet rak, vagy melegedik egy másik helyen. Egy biztos: nem szégyelli magát akkor sem, ha egy üzlet párkányán kell éjszakáznia, ha ott van meleg.

4-re állítottam magamnak ébresztőt, de nyilvánvaló volt: nem bírom ki addig. Kiegyeztem magammal 3-ban, és elhatároztam, hogy olyan korán bemegyek a munkahelyemre. Hihetetlen szerencsémre a tulaj elutazott, így senki nem láthatta, hogy

4:25

-kor megérkeztem. Elővettem egy összecsukható ágyat, és lefeküdtem aludni. Aludtam is vagy 1 órát, de még mindig átkozottul fáradt vagyok.

Ha ma is csöveznem kell, lehet hogy bekéretőzöm egy ismerőshöz, mert nem hiszem, hogy kibírnám. Őt pedig felhívatom egy tesójával, akivel talán szóba állhat, így megtudom, hogy elküldte-e már a kulcsot. Ha nem, azt hiszem, szakállasan, mocskosan, büdösen, de elmegyek érte én magam.

Köszönöm a tanácsokat, beírásokat!

Két kocsma mellett is elmentem az utcán. Tényleg hívogató volt a meleg, és az emberek jókedve, de soha nem megyek kocsmába, nem szeretem őket.

A városomat úgy, mint magamat szeretném titokban tartani.

Végeredményében úgy tűnik, megállapodom az ideális csövező helyszínben: a városon belül, zöldterületen, félreeső fa tövében.

Bár soha többé ne kelljen megtennem.....!

A teljesség megköveteli, hogy leírjam: ezekben a percekben kaptam az SMS-t, hogy elhozta a kulcsot, és a szokásos helyre tette. :)

A helyzet változatlannak tűnik, de nem azért vannak a nagy problémák, hogy meghátráljon az ember! Akinél az igazság, annál a győzelem!

Szép napot mindenkinek!!