Ostobaság, ha emiatt vagyok szomorú?

Egy étteremben dolgozok felszolgálóként, általában mindig ugyan az a szállító jött hozzánk az egyik cégtől (legalább 1-2 éve), nekem első perctől kezdve bejött, de mindig annyira sietett, lerakta az árut, a főnökkel gyorsan átvették, fizetett neki a főnök, és már rohant is el.

Néha egy kávét elfogadott.

Mindig beszéltünk pár szót, de semmit nem tudtam róla csak a keresztnevét, általános dolgokról beszéltünk, mert ugye "ő nem ér rá"

Nekem közben az 1-2 évben volt amikor volt párom is, szóval tetszett-tetszett, de én sosem kezdeményezek.

A lényeg, hogy már 2-3 hete nem ő jön, kérdeztem a főnököt, hogy mi lehet vele?

Erre mondja, hogy állítólag meghalt autóbalesetben, ennyit tud. (ő is előző nap tudta meg)

Aztán mikor jött a szállító kollégája, tőle kérdezgettem, megerősítette hogy meghalt akkor 2 hete.

De rácsodálkozott, hogyhogy nem tudom, ő azt hitte, hogy mi jól ismerjük egymást mert régebben a srác mondta, hogy van itt ezen a címen az XY lány (én) és mindig mondta hogy nagyon csinos vagyok, és hogy szoktunk beszélgetni.

Még megkérdeztem hogy mi a családneve a srácnak, és hát rákerestem facebookon.

Pont azon a napon volt a temetése amikor néztem a profilját (valamelyik hozzátartozója osztotta meg)

Annyira, de annyira szomorú lettem, de tényleg.

Egyrészt ha tényleg tetszettem neki, de nem mert megszólítana, vagy közelíteni akkor azért is...de ha még nem is tetszettem volna neki, annyira sajnálom.

Megnéztem a baleset képeit is, ketten haltak meg, ő és az egyik barátja is, a többi három utas elvileg jól van akik az autóban ültek.

Ennek több mint két hete, hogy ezt így tudom, és még most is ha belegondolok, olyan fájó, pedig nem is ismertem....és tényleg szó szerint elszomorít, és mindentől elmegy a kedvem ha rágondolok.