Azért dolgozol, mert muszáj, vagy azért, mert szereted a munkád? A kérdés csak azoknak szól, akiknek van munkájuk! Nem kérek az örülj, hogy dolgozhatsz, én bármit megadnék, hogy dolgozhassak. Bla, bla, bla jellegű dumákból.

Nem csak annak nincs sok lehetősége. Mert ha mindenki tanulna, akkor ki lenne végül bolti eladó és kukás?

Én pl. régész akartam lenni kb. 10 éven keresztül. Faltam a könyveket, emelt szint töriből, kisujjból kiráztam a mükénéi korszak cserépedényeinek stíluslistáját - és mikor odakerültem, az álom kipukkant. Mert nem volt rá pénzem, és Magyarországon tulajdonképpen nem is kell régész.

És ahogy másoknál is tapasztaltam, az álmok sokszor nem a tanuláson múlnak, hanem a pénzen és a szakmán. Most újságírást tanulok - na de abban is elhelyezkedni... persze, én próbálkozom, de szart sem ér a szép bizonyítványom, ha közben nem kellek.

Persze, de nem 'álom'ként kellene felfogni a dolgokat hanem célként, rendesen meg kell tervezni a dolgokat, 10 éven keresztül készültél, ennyi idő alatt lehetett volna pénzt is szerezni, gyűjteni, akármi..

Szóval szerintem a legtöbb ember (mondjuk akiknek lenne lehetőségük, mert annyira azért nem szegények) azért nem tudja azt dolgozni amit tényleg szeretne, mert egyéb dolgokkal van elfoglalva, az álommunka pedig megmarad csak álomnak, amire jó gondolni, hogy majd egyszer...