Néhány válasz a kínaiak kultúrálatlanságát véli. Szerintetek mi alapján írják? Túláltalánosításnak vélem, mivel rengetegféle nép van Kínában, sőt, falu és város is más közeg.

Én is megfigyeltem kínaiakon, na de ez még határeset, kisgyerekként felnövekedett Kínában, ahol más az értékrendszer, nem feltétlen tehet a beidegződéséről.

Az a szomorú, amikor Magyaro-on pici kortól élők nem tanulnak tiszteletet, egymásra őszintén odafigyelést, együttműködő hajlamot. (Más eset, amikor valaki 2x, 3x is eljátssza a bizalmamat. olyankor még hátrébb lépek.)

És nyilván értem ezt a magyarországi hozzáállás szerint. Más kultúrákban ha egy tényező más, az nyilván domino effektus szerint más tényezőikre is kihat, ezért térnek el egymástól a kultúrák általában sok szempontból, régiónként, országonként.

Na de a Dunántúl például egy szűk régió! Ezen felül ha adott személy értékrendszerét megvizsgálom, és eleve önellentmondásokat találok benne, már ki is bújt a szög a zsákból, h nem pusztán más a kultúrja, hanem kultúrálatlan, adott esetben.

Itt a Dunántúlon a sváboknak ilyen a stílusa (és a romáknak), mint amire utaltál a kínaiak kapcsán, csakhogy a kínaiak általában tiniként, vagy felnőttként kerülnek hazánkba, így megértem őket, hogy a kínai szokás rögzült beléjük (vagy egy adott kínai régióé), na de aki eleve a Dunántúlra született...

Sajnos azonnal bárkit letegeznek a svábok, vadidegenként is, és közvetlenkednek, képmutatóak, bratyiznak, amíg érdekük azt mondatja velük. Amint megszűnik az érdekeltségük, gőgösen elnéznek az ember feje felett, köszönés nélkül. De olyan, hogy folyton, a másikkal kooperálva -pl bartell-, és egymást megtisztelve magázódjanak és jó napotot köszönjenek, vagy pl hogy empatikusak legyenek,

egyszerűen nem létezik náluk, tisztelet a kivételnek.

Én szívesen tegeződöm, na de akkor pl, ha már együtt dolgoztunk legalább pár napot, és ha azt gondolom, hogy talán van a másikban korrektség, talán megbízható ember, és "tegyünk egy próbát" alapon felajánlom a tegeződést, vagy belemegyek abba, ha felajánlják.

Nem szokásom tegeződéssel indítani, kivéve, ha kb 25 alatti az illető, ilyenkor általában felvetem, hogy tegeződhetünk, hacsak nem tegez le eleve kapásból, ami sváboknál az iskolások részéről se ritka hozzáállásuk, sajnos, valamint a sváb felnőttek részéről se ritka. (Megint más a 7 év alatti korosztály, természetes, ha ők még mindenkivel tegeződnek.)

Kb 25 nek kinézők esetén és attól ifjabbaknak azért vetem fel a tegeződést, mert fura volna magáznom olyan fiatalt, és akkor már legyen kölcsönös a tegeződés, ő is tegezhet. De ha eleve középkorú vadidegennel találkozom, akkor számora nyilvánvaló, hogy nem rohanom le, hanem magázom, mert csak fokozatosan közeledem a másik ember felé.

(Akad olyan szitu is néha-néha, kivételesen, amikor pl velem egykorúval (középkorúval) kapásból tegeződünk, de az ilyen helyzetben biztos, hogy legalább egy percig körüljárom, hogy nem probléma-e a másik számára a tegeződés vajon, nehogy féreértés legyen ebből.)

Komolyan mondom, errefelé még a cigányok az udvariasabbak, meg mi, magyarok. Több évtizedes tapasztalat, a Dunántúl több településéről. Bár kivétel erősíti a szabályt. Nem képmutatásrra utalok, hanem tiszteletre, udvariasságra. A képmutatás a svábokra jellemző, tisztelet a kivételnek.

Amennyire csak lehet, így van. Viszont elképzelhetőnek tartok olyan beidegződéseket, vagy a számukra eltérő közeg egyes tényezőinek felfoghatatlanságát a részükről, ami által bizonyos tényezőket talán sose értenek meg, így talán sose szoknak meg.

Jó példa erre Japán. Sok angol, francia, akár magyar ember évtizedek óta él Japánban, és évtizedek múltán is belefut számára érthetetlen, félreérthető, számukra "szokatlan szokásokkal".

Mondom, nekem az inkább a fura, amikor valaki ide születik, mégse a magyar szellem értékei szerint él. A kínai nem ide született, míg a magyarországi nemzetiségek igen!

Nyilván az igyekezet, egy tiniként vagy felnőttként Kínából idekerült személytől is elvárható, de tökéletes beilleszkedés szerintem nem.