Hogy kezeljem az alábbi helyzetet? Mit éreznétek, mondanátok, tennétek? Hogyan törjek ki az alábbi helyzetből?
Nyelvtanár vagyok egy középiskolában. Két hét múlva lesz előadás az iskolánkban, amikor nyelvi órát mutatunk be.
Én olyan másodhegedűsnek érzem magam, de nem tudom, hogy reagáljam le a helyzetet. Ugyanis egy másik nyelvtanár kollégám fog órát tartani, viszont az előkészületekben nem keveset segítek: megbeszéljük az óra anyagát, megtanítom egyéb nyelvi programok használatára, mert ugye az igazgatóhelyettes kiadta ezt nekem, hogy igenis segítsek neki. De az egész a kollégám neve alatt fut, mintha maximálisan egyedül készülne, stb.
Ez most azért bosszantott fel, mert már nem az első alkalom, hogy én csak ilyen háttérmunkás vagyok. Míg én segítek neki, az ő nevét említik, engem meg le se xarnak.
De ha meg nemet mondanék arra, hogy segítsek, akkor ugye én volnék a "rossz", és akár el is bocsáthatnak, mert a helyemre lenne sok másik nyelvtanár.
Nem sokat számít, de mindketten némettanárok vagyunk.
Ti hogy törnétek ki ebből a helyzetből? (Hogy tudnék mégis nemet mondani a segítségre, hogy akkor készüljön egyedül, vagy ha segítek, akkor bizonyos szinten szóljanak arról is?)
Ez olyan önzőnek tűnhet részemről, de engem igenis bánt a helyzet, mert ez olyan kihasználás.
Ugyanakkor nem tudok szabadon ugrálni, hogy másik helyet keressek, mert családom van és örülök, hogy egyáltalán van bevételem...
A probléma az, hogy az igazgató a másik tanárt kéri fel ilyesmire, engem meg arra, hogy segítsek.
Vagyis én vagyok tények elé állítva. Ez már így van leosztva, szerintem. Ez a bajom. Csak nem értem, hogy ha igényt tart a segítségemre, akkor miért nem ad lehetőséget arra nekem is, hogy amit elkészítek, én mutassam be?
Mert szerintem, ha nem tudnám megfelelően előkészíteni, akkor nem tartana igényt a segítségemre, márpedig arra van igény. :(
Ebből a helyzetből nem tudom, hogy lehetne kitörni. Ugyanis így nem tudok mit 'felmutatni', hogy ezt és ezt csináltam, mert sehol nem vagyok említve, hivatalosan, stb. Így nem tudok semmit az ilyenekről beleírni pl. önéletrajzba se.
Viszont ez kezd kicsinálni engem, hogy minden folytatódik ebben az évben is... :(
Köszi az eddigi válaszokat.
Ti hogyan fogalmaznátok meg ügyesen azt a bizonyos feltételt?
(Sajnos) én általában egyenesen kimondom, és nem csak célozgatok hasonló helyzetben, de sokszor ez a visszájára fordul, ugyanis manapság nem szereti senki, ha valaki nyíltan kimondja, amit gondol, sőt még az illetőt bunkónak is tekintik.
Hogy kezeljem ezt a helyzetet, hogy ne legyek se bunkó, se ne ajtóstul rontsak a házba, ugyanakkor mégis egyértelmű legyen számukra, hogy elegem van (és nem kicsit) a másodhegedűs szerepből.
Továbbá így semmi esélyem nincs, hogy fejlődjek, és lassan a kedvemet is elveszi a tanítástól is mindez.
Most ez is úgy jöhet le egyeseknek, hogy én vagyok az egoista, önző...de már nem rövid ideje van a fentebb említett helyzet, leosztás.
Nem panaszkodok, hanem tanácsot kérnék, hogy mit és hogy mondjak, tegyek? Vagy hogy mondjak nemet az utasításra, amikor tények elé állítanak, hogy jaj, neked most segítened kell... hiába próbáltam azt mondani, hogy van elfoglaltságom pl. a lyukasórámban, az nem számított, hanem segítenem kellett.
De semmi "fizetséget" (értsd: köszönöm, vagy lehetőséget, hogy élesben kipróbálhassam magam én is) nem adnak, még lehetőséget se rá.
Nézd, szerintem nem érdemes azon agonizálnod, hogy önzőnek vagy bunkónak tartanak. Az írásodból elég egyértelmű, hogy ha nem lépsz, később sokkal rosszabbul fogsz járni, szakmailag is és emberileg is. Érthető, hogy ha családod van, nem szeretnéd csak úgy becsapni az ajtót, de ha nem tisztázod egyértelműen a helyzetet, sajnos a legjobb úton haladsz afelé, hogy egyszer csak az utcán találd magad. Vagy azért, mert egyszer teleszalad a puttonyod, vagy azért, mert a másodhegedűsnek tartó munkáltató amúgy sem számolt veled hosszútávon.
Tudom, a partvonalról könnyű osztani az észt, de szerintem itt már nem nagyon van értelme a diplomatikus köntörfalazásnak. Attól a helyzet érdemben nem fog változni. Szerintem a legjobb, ha értelmesen és nyugodt hangnemben elmondod, mi a gondod. Ha tolerálják és sikerül megoldást találni, éljen! Ha nem, akkor itt az ideje új munkahelyet keresned, mert a mostaniról így egyértelművé válik, hogy csak veszíteni tudsz rajta.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!