Úgy érzem magam mint egy nyomorult selejt. Mit tegyek? Hogyan fogadjam el magam, és hogyan érjem el, hogy msáok se ezt gondolják ezt rólam, hanem azt ami valójában vagyok?

Szia!

Először is semmiképpen sem vagy selejt! :)

Másodszor pedig az emberek különbözőek, mindenki külön egyéniség, minden ember egyedi és megismételhetetlen. Amíg a "különcségeid" nem hátráltatják kórosan a hétköznapjaidat, nem hiszem, hogy bármi gond lenne velük. Ha viszont úgy érzed, hogy gondjaiddal egyedül vagy, számodra megoldhatatlannak tűnnek, és emiatt végletekig elkeseredett vagy, érdemes valakivel beszélgetned erről. Legvégső esetben pszichológusi vagy orvosi segítséget is igénybe vehetsz, vagy felhívhatsz egy telefonos lelkisegély szolgálatot, ahol erre szakosodott tanácsadók várják a hívásod.

A többiek véleményével nem érdemes törődnöd. Sokszor a többiek is belső bizonytalanságokkal küszködnek, ugyanúgy, mint te, és ennek ellensúlyozására cukkolnak téged (úgy vannak vele, hogy ha téged porig aláznak, akkor ők magabiztosnak és kemény gyerekeknek tűnnek).

Harmadszor, a többieknek semmi közük sincs ahhoz, hogy te mit gondolsz magadról. Ha úgy gondolod, hogy "selejt" vagy (ami persze egyáltalán nem igaz), ez akkor sem tartozik a többiekre, gyakorlatilag semmi közük hozzá, ugyanúgy tisztelniük kell téged, mint bárki mást. Ha bunkók veled, az meg őket minősíti, és nem téged.

Negyedszer, akkor fognak téged elfogadni (és tisztelni) olyannak, amilyen vagy, ha egyáltalán nem törekszel arra, hogy elfogadjanak. Ha azt mutatod a külvilágnak, hogy nélkülük is teljes és boldog életed van, és nem érdekel azoknak a véleménye, akik téged nem tartanak sokra, akkor azzal nem tudnak mit kezdeni. Ráadásul titokban ők is ilyenek szeretnének lenni, függetlenek a külvilág értékítéleteitől.

Ötödször, csak azokkal barátkozz, akik tisztelnek és megbecsülnek. Akik nem tisztelnek, azoknak nem kell a kegyeiket keresni, egyszerűen el kell mellettük menni, és kész. Akik nem tisztelnek és becsülnek téged, azok egyszerűen nem érdemlik meg a társaságodat. Ha egyetlen ilyen ember sincs a suliban, akkor is inkább legyél egyedül, és ne "pitizz" senkinek sem. Egyrészt a célodat nem éred el vele, másrészt pedig ez számodra megalázó, és teljesen felesleges. Ők semmivel sem különbek mint te!

Szóval fel a fejjel, és legyél egy kicsit (egészségesen) büszke magadra!

Hát, elsőre ennyi, de azért szurkolok, hogy ez a helyzet megváltozzon!

31/F