Olvastad a Momo-t Michael Endétől?

11 évesen még éretlen voltál a Momora. Én 10 voltam, amikor kaptam, de nem tetszett, csak az elejét olvastam el. Nem tudom, hány év múlva vettem elő újra és lenyűgözött. Azt se tudom összeszámolni, hányszor olvastam el újra meg újra. A végtelen történet a másik, nem is könnyen tudnék dönteni, melyik a jobb. Hiába jóval vastagabb könyv, arra előbb megértem, mint a Momora, ettől függetlenül A végtelen történetet is csak felnőtt fejjel értettem meg igazán. A Momoban annyi fantasztikusan szép jelenet van. A könyvre gondolok elsősorban, nem a filmre. Ahogy a kislány rohan az idoviraggal a kezében, miután megállt az idő és szoborra dermedt emberek, állatok közt visz az útja és az emberek élete a tét, hogy követni tudja-e a szürke urakat és mégis amikor meglátja Utcaseprő Beppot, az öreg elveszett barátját, hirtelen megáll ő is és ahogy sírva öleli át az öregembert... És mennyi hasonló gyönyörű jelenet A végtelen történetben...milyen mélységű tanítás az ember vàgyairol, ahogy az első vágyától eljut az utolsóig, az elején szép akar lenni és sikeres, a végén pedig már nem akar semmi mást, csak szeretni azt, akit a legnehezebb.

Metionin, ne hagyd ki! 🙂