Mit tegyek, ha most már az első nap után kilógok a suliban?

Szia sajnos ez egy ilyen közösség. Nem hiszem hogy veled van a baj. Különben is más közegben te is másképp viselkednél. Így marad hogy vársz hogy másképp legyen. Legyél magadba forduló és oldj meg mindent magad. ha látják rajtad hogy nem érzed magad kiközösítve talán jobb lesz a kapcsolatod a többi lánnyal.

Amúgy meg azt ne felejtsd el hogy bármilyen rossz és kegyetlen is az hogy nem találod a helyed az osztályban, egy nagy előnyöd lesz. Így míg mások burokban élve egyszercsak pofára esnek az életben te gondolsz egyet hogy ezt te már túlélted és legyőzted erős leszel.

A lényeg hogy akármilyen rossz is ez a helyzet megerősít.Ami nem pusztít el megerősít. tehát kemény leszel

Találd meg a saját helyedet, lehet, hogy pont örülni fogsz, hogy te kilógtál a sorból.

Én 8 évig egyedül voltam általánosban - kivéve újságpapír gyűjtésekkor meg iskolai versenyeken, mert akkor összefogott az osztály, és csak a közös cél számított -, mert anyukám ott tanít, a tanárgyerekeknek meg sose könnyű a saját iskolában (anyu azóta minden kisgyerekes kollégájának azt javasolja, hogy saját iskolába ne hozzák a gyereket). Utána középiskolában megint csak kilógtam, de másképp, ott nem volt baj, éppen csak egyik klikkbe se tartoztam, ami kialakult, és nem is bántam, mert kívülről néztem, hogy fúrják egymást, én meg láthatatlanként nyugodtan tudtam koncentrálni arra, amire kellett.

Szerintem próbálj meg nyitottabb lenni. Ne haragudj, de ha te azt gondolod róluk, hogy görények, az szinte biztos, hogy nem igaz. Tipikusan az irigység mondat ilyet az emberrel. Volt egy olyasmi barátnőm, mint te, csak ő nem tanult túl jól, négyes körüli volt az átlaga, én meg kitűnő. Aztán amikor elkezdtem rájönni, hogy nem olyan rossz a többi lány és elkezdtem barátkozni velük, akkor mondott ő is ilyeneket. És nem, nem volt igaza. Tudom, hogy nem fogsz nekem igazat adni, de igenis néha nagyon jó sikítva pacsizni az osztálytársakkal és nem foglalkozni az ilyen véleményekkel. Ettől még nem kell rosszul tanulni, se abbahagyni a versenyzést. Nekem például még jól is jött ki ez az egész, mert ha egy-egy komolyabb verseny volt, mindig drukkoltak nekem, izgultak értem... nem irigykedtek már, mert látták mögötte a munkát.

Szerintem nézz erősen magadba. Biztos, hogy nem vagy, csak a lelked mélyén csak egy icipicit irigy? Féltékeny vagy, azt elismerted. Ezek az érzések viszont nem tesznek jót, kiülnek az arcodra és elriasztják az embereket. Inkább legyél nyitottabb, ne írj le mindent azonnal csak azért, mert más. Ezt hívják toleranciának és az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb emberi tulajdonság :)

képességalapú elit gimibe menj, ha van ilyen

ott sok hasonló lesz mint Te