Mennyire gáz ha nincs alap tudásom és diplomám?
Szeretem a munkám, szerintem jól élek. Képzettségem ugyan nincs de értek ahhoz amit csinálok. Az előző munkahelyemen is elégedettek voltak a munkámmal, most is azok.
Kamaszként nagyon-nagyon szerettem volna jó középiskolába járni, utána főiskolába menni. Mindig jól ment a tanulás. Megvolt bennem a szándék és a képesség is.
Sajnos brutális hátterem volt. Sokat költöztünk, rengeteget utaztam az iskolákba, minősíthetelen áltaalános és középiskolákba jártam. Családi és egészségügyi problémák miatt többször évet ismételtem mert nem tudtam bejárni. A tanulás volt a legkisebb gondom.
Végül munka mellett csináltam egy esti gimnáziumban érettségit. Ide be se nagyon tudtam járni. Súlyos egészségügyi, anyagi és magánéleti problémáim is voltak akkoriban. Brutálisan foghíjas az alaptudásom. Az érettségim gyengécske.
Szeretném átvenni a középiskolai tananyagot, csak úgy szorgalomból. Talán újra is érettségizem. Főiskolára menni viszont hatalmas energiabefektetés lenne. Pusztán a presztizs miatt lehet nem kéne.
Most véget ért egy hosszú párkapcsolatom. Aktív vagyok bizonyos társkeresőkön. Nagyon letöri az önbecsülésem hogy szente minden nő akit látok 2 diplomás, elit hátterű topmodell. Nehéz dolog ez, de már rég nem ott tartok az életben hogy főiskolára járjak. 27 éves vagyok.
Ha szereted és jól végzed a munkád - nem állsz rossz helyen. Ha valakinek diplomája van, de mégse szereti és nem is lelkesen végzi a munkáit, az rosszabb. Kellene találnod valamilyen tevékenységet, ami lelkesít. Társkereső helyett figyelj a világra élőben, a környezetedre, a tekintetekre... Remélem, megtalálod majd a társat, akivel kölcsönösen szeretitek és megbecsülitek egymást. Kétféle ember van: tisztességes és nem tisztességes. Az össze többi kevésbé érdekes.
Keresd meg, ami érdekel - mert a nem fejlesztett képességek rombolják a lelked.
Németh László így ír: "Az ember ezermesternek született. Nincs nagyobb méreg a számára alvó képességeinél"
A munkáról pedig: "Akinek nem érdeke, hogy remeket csináljon, rabszolga, akár magányosok, akár az állam piramisát építi. "
Itt a tanulmány, ajánlom "A minőség forradalma":
Erdekes velemennyel vagytok a tarskeresokrol. En nagyon praktikusnak tartom. Az ember valtozik, koltozik. Megszunnek emberi kapcsolatai, ujakat keres. Nem mindenkinek van energiaja es kedve szemelyesen part keresni. Az en ismoroeim kozott tobb az olyan par akik tarskereson jottek ossze. Kevesebben vannak azok akik nem. Altalaban ezek nagyon jol mukodo kapcsolatok.
Szemelyesen nem is mindig van lehetoseg ismerkedni. Nekem pl. szuk barati koreim voltak mindig. Ok is cserelodtek. Szoszerint nincs egyetlen olyan ember sem korulottem akit 5 evnel regebb ota ismerek. Ez altalaban igy volt. Egyedul a szuleim voltak akikkel 18 even at tartottam a kapcsolatot, mar az is nagyon reg volt. Szoval nem is nagyon kerulok olyan helyzetbe hogy megismerjek noket. Nyilvan tudnek olyan helyzeteket teremteni ahol ismerkedhetek. Uj hobbi, munkahelyi party,stb... Praktikusabbnak tunik a tarskereso.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!