Megvalósítható-e egy jóléti állam a csonka Magyarországon?

Szerintem nem. A jóléti államokhoz képest nagyon más a magyar társadalom mentalitása, hozzáállása mindenhez, a politikától a munkáig. Ez nem csak a kormányon múlik. Illetve a gazdaságunk is nagyon függ más államoktól, nincsenek túl erős saját szektoraink sem, amire alapozni tudnánk.

Talán akkor lesz változás, ha a Kádár-korban szocializálódott réteg kimegy és a mostani fiatalok lesznek az aktív középkorú réteg. Diktatúrában nevelt emberekkel nem lehet jóléti demokráciát építeni. A átlag magyar gondolkodásában borzasztóan etatista, mindent az államtól, a kormányzattól vár, miközben alacsony benne a szolidaritás, nem vállal áldozatot a szegényebbekért, mert "mindenki magáért felel" meg "menjen el dógozni". Nagyon individualisták vagyunk (a britek után a második legindividualistább társadalom Európában), nehezen működünk együtt ("dögöljön meg a szomszéd tehene is").

A politika színvonala emellett nagyon alacsony, a közbeszéd szektásodott és elvadult. Kompromisszumokat teremteni szinte lehetetlen. Érték az ész nélküli párthűség, a véleményét korrigáló embert köpönyegforgatónak szokás bélyegezni. Emellett erős a konzervativizmus, a melegek, a másként élők gyűlölete, az elprolisodás, a nemi szerepekbe vetett hit és a külső elvárásoknak való megfelelés kényszere ("mit szól majd a falu népe?"). Nem beszélve az alacsony fokú nyelvismeretet és a külföldi tapasztalatok teljes hiányából fakadó beszűkült látásmódot, az innováció elutasítását.

Megyünk lefelé a lejtőn, az ország sodródik a Balkán felé, a jelenlegi haranggörbénk szerint pedig, mire a mostani húszévesek ötvenévesekké válnak, a nyugdíjasok aránya kétszer akkora lesz, mint az aktív keresőké. A legtehetségesebbek, legképzettebbek pedig elvándorolnak. A politika már most is erősen a nyugdíjas-réteg megszólítására rendezkedett be, a fiatalok ignorálása, lekezelése a közéletben pedig rettenetes szintet ért el. Az, amit Velkovics Vilmos csinált a televízióban a Független Diákparlament vezetőjével ("elemezze ezt a mondatot") világbotrány lenne minden normális országban.

Az Egyesült Államokra soha senki nem is mondta, hogy jóléti állam volna. Voltak próbálkozások, de az USA társadalma erősen ragaszkodik a szabad piachoz és a privát szektor elsőbbségéhez.

Nem attól jóléti egy állam, hogy dübörög a GDP.