Mennyire van jelen egy átlagos magyar iskolában a rasszizmus?

A lányom iskolájában arab nincs, csak két kínai és egy fehér anyukától és afrikai apukától származó (amúgy csokifekete, göndörhajú) kislány. Mindhármukat mindenki imádja, tanárok, diákok egyaránt.

Nem tudok róla, hogy valaha is érte volna őket bármilyen megjegyzés.

Magyarországon a roma kérdés a fő kérdés a rasszizmus kapcsán mert ennek (hülye szó de) "hagyományai vannak" hazánkban. Több száz éve együtt élünk mégsem sikerült asszimilálni a többséget és az embernek az az érzése, hogy sokan nem is akarnak asszimilálódni. De ne legyen senki álszent. Amennyi magyar utálja a romákat pont annyi roma utálja a magyarokat. Felesleges álszentkedni.

Az afroamerikai, az arab és ázsiai emberekkel kapcsolatban szerintem inkább az játszik szerepet, hogy Magyarországon ezek a népcsoportok egzotikusak, ritkák, ezért az emberek többsége inkább kíváncsi mint elítélő. De jl megfigyelhető, hogy a migránspolitika kapcsán a tömegek egyre rosszabb szemmel nézik az idegeneket, főleg az arabokat.

Személyes tapasztalatom kettő van. Az egyik esetben a magyar család lánya Londonban ismerkedett meg egy afrikai származású sráccal, majd összeházasodtak és gyermekeik születtek. A szülők mikor megtudták teljesen összetörtek, tiltani akarták a lányukat majd idővel megbékéltek (ebben talán közrejátszott az is, hogy mint kiderült az illetőnek jelentős vagyona van Londonban).

A másik esetben a magyar család szintén lánya egyetem alatt ismerkedett meg egy afroamerikai sráccal. Szintén összeházasodtak és gyermekük született. Magyarországon telepedtek le és amennyire rálátok az életükre nem okoz nekik ez a dolog különösebb problémát.

Remélem, hogy semennyire nem jellemző már. Nálunk a '90-es években volt nagy probléma a cigányellenesség itt, az - akkor még - faluban. Azóta ez már megváltozott, de egyébként ehhez az is kellett, hogy az a tipikus "cigányprobléma" is megszűnt. Anno tényleg megvertek minket gyerekként az utcán, ha nem adtuk oda a zsebpénzünket, leszedték a fiúkat a biciklijükről, házakba törtek be... Még a kommandó is kivonult egyszer, mert kiderült, hogy fegyverraktáruk volt a házukban... Szóval az előítéletnek sajnos volt alapja.

Mára nincs gond az ittmaradtakkal. Akik problémásak voltak, eltűntek. A mostaniakkal szemben nincs okunk előítéletre, és az iskolákból is eltűnt már az ilyesmi remélem teljesen.

Félig magyar-félig arabként a következőket tapasztaltam:

A gyerekek fiatal gyermekkorban gonoszak. Úgy hetedik/nyolcadik környékén kezdték velem először éreztetni, hogy hozzájuk képest kívülálló vagyok, gúnyt űztek abból, hogy sötétebb a bőröm, milyen a nevem, sötét a szemöldököm, igazából mindenből, ami egy 12-14 évesnek feltűnik a másikon.

Tinédzser korban inkább a távolságtartás volt jellemző. Volt, aki nem akarta asszociálni magát “egy arabbal”, vagy egyszerűen csak fenntartásokkal kezeltek, nem voltak hajlandóak belefektetni az energiát abba, hogy megismerjenek(?)

Aztán a közelmúlt eseményei során volt még egy ilyen ‘hullám’. A bevándorlással kapcsolatban folytatott politikának köszönhetően megélhettem azt is, hogy annak ellenére, hogy magyar földön születtem, simán utánam köptek nem egyszer.

Gondolom magától értetődő, hogy ritkán keveredek olyan társaságba még most is, ahol nem hangzik el valami ótvar rasszista “vicc”, de az idő múltával az ember egyszerűen megtanulja lepergetni magáról a dolgot.

Most egyetemen sokkal elfogadóbbak ezzel ugyan az emberek, sőt talán még ennyire jó környezetet nem tudhattam magaménak.

Egyébként érdekes, mert ahogy beszélgettem másokkal erről a témáról a magyarok többnyire a vallási különbségeket okolták, mint hátrányosan megkülönböztető tényezőt, de az igazság az, hogy a legjobb barátnőm keresztény és az égadta világon soha semmi problémája nem volt a származásommal. De gondolom, ez emberre válogatja.

A sztereotípiák amúgy ellenünk is elég súlyosak, de kevésbé van rajtuk a hangsúly, mert viszonyítva kevesebben vagyunk, mint a cigányok és ezért statisztikailag kevesebb atrocitás is ér minket. Az meg már más tészta, hogy a rasszizmus célcsoporttól függetlenül mély nyomot hagy az emberben és ezt nem feltétlen mentális problémák formájában gondolom, de pl. ha be kell valakinek mutatkoznom, már van bennem egyfajta készenléti stressz, hogy ne arconütésként érjen, ha visszadob egy bombás viccet.

Oh, és azt még a végére így megjegyezném, hogy nekem olyan szinten volt itt szerencsém, hogy mindkét szülőm elég határozott és támogató. Ha az iskolában nem is éreztem, hogy érek valamit, vagyok valaki mások szemében, otthon megtanultam, hogy miként tiszteljem saját magam és az engem körülvevő embereket. Szóval így gyűlölet sem maradt bennem azokkal szemben, akik megszóltak a származásom miatt.