Nyugdíjas édeasapám miért dönthetett úgy hogy visszamegy melózni nyugdíj után is régi munkahelyére?

Gondolom, otthon fölöslegesnek érzi magát, nincs semmi elfoglaltsága, a munkahelyen meg valami értelmeset csinál.

Emellett a jövedelme is több valamivel.

Az ember előtt két út áll:

1. belehal a munkába

2. belehal a fölöslegességérzésbe

Persze, akinek van valami kemény hobbija, az általában tudja ezt a tengés-lengést kompenzálni. Ebben a mondatban a kulcsszó az általában. Elvégre ez valamennyire önátverés, mert az alma sosem helyettesíthető gőzmozdonnyal.

Nem olyan egyszerű ez.

a 2-es milyen jó válasz, bölcsesség és élettapasztalat van benne. Igen. Szereti a munkáját, a szép "hűséges" szó kifejezi ezt, és a "nyugisabb" élet nagy űrt hagyna benne, amibe beáramlanának a nyomasztó halálfélelem jellegű érzések, gondolatok. Inkább ettől kellene féltened, 64 és fél évesen nem olyan idős, hogy belerokkanna a munkába, inkább ez élteti. Sokan dolgoznak tovább egyébként azok közül, akiknek nem volt előtte "éltető" tevékenysége -nem túl pontos kifejezéssel hobbyja- és többnyire nem a pénz, hanem a fentiek miatt.

Kós Károly, a nagy építész, még 93 évesen is dolgozott - és akkor dőlt el sétálva, állásból, mint ahogy egy méltóságteljes erdei fenyő kidől a viharban.