Egy magyar embernek mi jelenti a szabadságot?

A magyar ember folyton a szabadságról beszél, mindig arról szájal, de legtöbbször eszébe sincs valójában tenni érte, mert be van tojva. A szabadsága max. dac: csakazértse köti be magát (biztonsági öv), ha autóba ül, mert aztán őt ne korlátozzák!

Elölhangsúlyos: hamar elpuffogtatja a puskaport. Lusta, tohonya, anyuka-vezérelt, kényelmeske, jön a múlttal ("minek harcolni, úgyis eltaposnak") és még arra sem képes, hogy egy választásra elmenjen, ahol dönthene az életéről. Mindig más a hibás, szolgalelkű. Folyton zabál és akkora, mint egy ház. Nézd meg, háény tohonya kocsonya van itthon? Panaszkodik, nyavalyog, nem tesz semmit - de nem enged tenni senkinek semmit és rohadtul kényelmes száméra az, hogy zsarnokoskodnak felette. Mert akkor lehet panaszkodni, és nem kell cselekedni. Megszokta a szolgaságot, a kalickát, és nem mer változtatni. Ami a rosszabb: aki közülünk mégis változtatna, azt azonnal eltapoossa.

A vicc szerint a Pokolban csak a magyarok kondérja mellett nincs őr, mert minek. Egymást húzzák vissza.