Egész életemben azt éreztem hogy sajnos nem vagyok boldog Magyarországon és nem itt van az én helyem, ettől rossz ember vagyok? 28F

Szeretném leszögezni, hogy természetesen tisztelem ahonnan jöttem és szerintem Magyarország egy nagyszerű ország. A pozitív emlékekre mindig örömmel fogok emlékezni. Csak sajnos ez a hely nem való és sohasem volt az. Sem kulturálisan, sem életviteli értelemben, sem földrajzilag, egyszerűen szinte semmiben! Sohasem éreztem azt hogy "én itt vagyok a helyemen" és hogy "én boldog vagyok itt". Teljesen másra vágytam egész életemben. Én Brazíliában szeretnék élni és mindig erre vágytam, hogy ott lehessek abban az országban. Ezért tanultam meg a portugál nyelvet és le is vizsgáztam belőle emelt szinten, az angol mellett. Minden egyes alkalommal amikor elutaztam látogatóba Brazíliába életem során (eddig 4 alkalommal voltam) rögtön azt éreztem "Ez a hely csodálatos, én itt szeretnék lakni, imádok itt lenni, annyira jó!". Már lelkileg is egyre erősebbnek érzem magam és a családom is támogat és mellettem vannak, segítik az álmomat. Attól féltem évekig hogy én "gonosz" és "rossz" ember vagyok amiért nem vagyok boldog Magyarországon, de aztán rájöttem hogy ez nem így van, mert egyrészt tisztelem a gyökereim és az országot ahonnan származom, másrészt nem szörnyeteg attól valaki, hogy nem boldog és nem is volt boldog a szülőhazájában. Szerintem az egy csodálatos dolog ha valaki boldog a szülőhazájában, de ez a dolog nem érvényes minden egyes emberre a Földön. Nem mindenkinek való az a hely, ahova született. Iszonyatosan sok negatív emlékem van Magyarország kapcsán és nagyon-nagyon kevés a pozitív. Ezt pedig NEM azért mondom, mert én "tiszteletlen" vagyok, hanem egész egyszerűen ez az igazság, velem ez történt! Bántottak és ez fáj, amiket tettek velem. Amikor meghallom és beszélem a magyar nyelvet, vagy meglátom a magyar zászlót, gyakran a negatív emlékek jutnak eszembe és az iskolai terror amiben éltem és a megverések és a nagyon rossz élmények. De természetesen eszembe jutnak szép, kellemes emlékek is, csak sajnos arányaiban sokkal-sokkal kevesebb a jó emlékem. És rettenetesen fáj, hogy bizonyos emberek haragudnak rám és sértegetnek, amikor elmesélem hogy tisztelem az országot ahonnan származom de sajnos nem vagyok itt boldog és sohasem voltam, akkor olyanokat mondanak nekem hogy "Hazaáruló vagy!" és hogy "A Szózat szövegét illene tudnod, miszerint itt élned, halnod kell!". Pedig nekem ez a rémálmom, hogy talán sohasem tudok elköltözni innen, ugyanis borzalmasan érzem itt magam minden nap és ezt egyre nehezebben viselem. Minden reggel úgy kelek fel az ágyamból, hogy nem szeretnék itt lenni. Csak tudom, hogy anyagilag még nem megoldható a költözés és lelkileg is erősödnöm kell hozzá.

Rossz ember vagyok, mert nem érzem jól magam a szülőhazámban? Baj van velem, amiért kulturálisan sehogy sem illek ide és más országban szeretnék élni és ezen dolgozom minden nap?