Ki írta ezt a verset?

Egy távoli tájon,

túl ezer mesén,

A fantázia mezején,

Egy vándor mendegél.

A múlt országából érkezett,

A jövő városába tart,

Szíve fájdalommal telve,

Már nem keresi a bajt.

Régen volt, mikor

Hősies tettre vágyott,

S hogy bátorságát meglelje,

Bejárta az egész világot.

Hatalmas háborúkban harcolt,

Védtelen városokat védett,

De hogy miért tette,

Ez az, mit ő sem értett.

Sok hűséges barátra akadt,

Aranyszívű testvérekre,

Kik az életüket,

Feltétel nélkül odaadták érte.

Most múltja elől menekül,

S a kérdésre keres választ,

Hogy mért ő maradt egyedül,

Mikor a halál elrabolt több százat?

Talán a sors nagyobb

Tettekre teremtette?

Vagy csak véletlen,

Egyszerű, vak szerencse?

A magányos, öreg vándor

Hiszen már régóta kutat,

Most megpihen,

Félbehagyja az utat.

Mikor szemét lehunyja,

Abban a pillanatban,

Végre megért mindent,

S szíve megáll, többé nem dobban.