Szociális munka egyetemen?

Az előző hozzászólására reagálnék. Amit le fogok írni, az saját vélemény, lehet velem vitatkozni :)

Először is a szociális esetkezelésnek jelentős szakirodalma van. Nyilván nem tanulnak annyit mint egy mérnökin, orvosin, de nem csak lábat lógatni járnak. Az a feltételezés sem állja meg a helyét, hogy vígan megélnek belőle, amikor a pedagógusok és a szociális szférában dolgozók rendkívül keveset keresnek, pénzügyileg egy kétkezi szakma jobban megéri. És nem könnyű pl, hajléktalan emberekkel vagy óvónéniként egy rakat gyermekkel foglalkozni. A másik meglátásom, hogy az egyetemen többé-kevésbé azt sajátítják el ami az adott foglalkozáshoz kell. Nyilván azt senki sem vitatja, hogy egy boncolás orvosin nehezebb mint egy zenés körjátékot játszani egy szemináriumon óvódapedagógia szakon, de ott épp arra van szükség. A szóban forgó szociális munka szakon pedig önismereti, kommunikációs és konfliktuskezelési órából van több, persze ennél mérföldekkel nagyobb kihívást jelent egy mérnök szakos matek zh, de nem érdemes összehasonlítási a kettőt. Mondhatjuk azt, hogy "játék" tanulásához nem kell felsőoktatás, de szükség van a magasabban képzett szakemberekre ezeken a területeken is, akik majd kidolgozzák az újabb pl, pedagógiai módszereket, amik alapján fejlődhet a társadalom.

Végezetül pedig örülök annak, hogy a jövőbeni gyermekeimre diplomás óvónénik fognak vigyázni és a lehetőségekhez mérten fejleszteni őket :)