Őszintén, nem túlozva: megéri Magyarországon orvosnak tanulni, és később ott is praktizálni? Milyen orvosnak érdemes kitanulni?

Nincs semmilyen vizsga. Dogozol, nem tanulsz. A gyakorlatban megtanulod, amit kell, meg szakvizsga előtt kapsz egy hónap szabit, hogy felkészülj az elméletből.

A szakképzés nem elméleti képzés, hanem gyakorlat. Pont ugyanúgy dolgozol, mint egy szakorvos, csak nagyobb a felügyelet...

Ha úgy érzed, nem tudod magad másban elképzelni, akkor úgy gondolom, a válasz az, hogy megéri.

Legalábbis adni egy esélyt a képzésnek, és belevágni, nem pedig előre lemondani róla, hogy biztos nem menne. Készülj fel, felvételizz, kezdd el az egyetemet, és meglátod, tudod-e csinálni. Ha arra jutsz, hogy mégsem, akkor még mindig otthagyhatod. Ha viszont bele sem vágsz, akkor életed végéig azon fogsz rágódni, hogy nem valósítottad meg a nagy álmodat. Az orvosi egy piacképes diploma, még akkor is, ha esetleg nem kerülsz a kőgazdag rétegbe. De most gondolj bele, ki jár jobban: aki kőgazdag, de cserébe széthajtja magát egy munkában, amit nem is szeret, vagy aki átlagos körülmények közt él, nem tud ugyan külföldön nyaralni, de szívesen jár be mindennap a munkahelyére...szerintem utóbbi. Az éhenhalástól meg azért nem kell félni orvosként. Ha meg rajongsz érte, tényleg gőzerővel csinálod, még az anyagiak is összejöhetnek jól.

Ha orvosnak szeretnél tanulni már kiskorod óta akkor vágj bele. Ha minden szépségével és rondaságával együtt is csak ez ami igazán érdekel akkor nem csak egy esélyt kell megadni neki, hanem gőzerővel végigtolni a képzést. Ha imádod a szakmád (és persze jó is vagy benne) akkor előbb-utóbb az anyagiak is a helyükre kerülnek, ettől nem kell félni.

Itthon csak az orvos-fogorvos képzésnek van pénzügyileg is értelme. Mint mondták: hálapénzek, magánrendelés, stb. Ápolóként, mentősként külföldön azonnal találnál állást szép summákért, de mint tudjuk hazánkban rettentően alulfizetettek így ez számodra nem jó opció.

Nyomasd ezerrel a felvételi tárgyakat, aztán a diplomáig ne add fel. Arra figyelj, hogy ne stresszelj rá túlságosan. Fogd fel úgy mint egy játék ahol feszegeted a saját határaid hogy mennyire jó eredményeket tudsz elérni.

Neked kell eldönteni, hogy megéri-e, mert valakinek megéri, valakinek nem.

Szerintem nem éri meg, ott is hagytam az orvosit. Ha most lennék középiskolás (bár nem derül ki, hogy az vagy-e), a kötelező 50 óra közösségi munkát valami kórházban vagy rendelőintézetben tölteném, így testközelből megtapasztalhatja az ember, hogy tényleg olyan-e ez a világ, mint amit elképzelt, mennyi idő jut egy-egy emberre (mosolyt csalni az arcukra meg könnyíteni a terheiken, ahogy te írod :)). Ha már letöltötted valahol akkor is megpróbálhatsz bekéredzkedni önkéntesnek nyárra, nagy a munkaerőhiány, szerintem nem küldenének el és véleményem szerint ez sokkal fontosabb, mint nyáron is az érettségin görcsölni, meg gőzerővel készülni.

Nálunk még nem volt ilyen közmunka és semmi eü tapasztalatom nem volt, úgyhogy én elsőéves ápolástan gyakorlaton + egyetem mellett vállalt segédápolói állásaimban jöttem rá, hogy ez nem nekem való. Néhány évet és pár év röghöz kötést/pár millió tartozást megspórolhattam volna, ha erre hamarabb ráébredek. Ez egy fontos döntés, ne bagatellizáld el és ne a gyk ismeretleneinek véleménye alapján hozz döntést. Nézd meg a saját szemeiddel és utána döntsd el, hogy akarod-e vagy sem.

Sok válasz született, de nem érintették az egyik legfontosabb részét. Ezt a szakmát emberileg is űzni kell. Az, hogy megtanulod a dolgokat, és jól levizsgázol még nem tesz igazán jó orvossá. Fontos, hogy tiszteld és értsd meg a betegeid lelki gondjait is. Nem lehet úgy bánni velük, mint a rabokkal. Illetve a hozzátartozókra is ez vonatkozik.

A kommentjeidből, kérdező, úgy tűnik neked a hozzáállásod megfelelő.

Amúgy mostanában szervezik át az egész orvosképzést, lehet hogy lerövidül az idő is.

A pénz nem mellékes, de csak amiatt nem éri meg orvosnak lenni. A pénzhez egyszerűbb út is vezet.