Van itt olyan, aki otthagyta a jogi egyetemet és újrajelentkezett orvosira?

Hogyan jelentkezett újra orvosira, ha előtte jogra járt?

Ugyan már eltelt pár hónap a kérdés kiírása óta, de én most jelenleg ezen megyek keresztül. Mindig is az orvosi volt a vágyam, de sokáig nem mertem elhinni, hogy képes lennék a reálos tárgyakból valamirevaló eredményt elérni, így inkább a humán vonalon maradtam, és humán tagozatra is jártam gimiben. Érettségi után jött egy meglehetősen hosszúra nyúló dilemmázós-szenvedős időszak, amikor nem tudtam, mihez kezdjek magammal, mert a szívem az orvosihoz húzott, de az akkori eredményeim nem igazán engedték meg, hogy be is jussak. Utána végül egy "vidéki" jogi kart választottam, bár semmi kedvem nem volt hozzá, és végül hosszas hezitálás után idén úgy döntöttem, nekivágnék mégis csak az orvosinak, mert semmilyen más hivatás nem tenne boldoggá. Úgyhogy most egész nyáron/ősszel a felkészülés megy ezerrel, és reménykedem a legjobbakban. A cél motivál :)

Úgy, hogy a szívem mélyén mindig is ez motoszkált, csak féltem ténylegesen nekivágni. A sok “ mi van ha “ kergette egymást a fejemben, és egyre csak agyaltam, mert ezt szerettem volna, mégis távolinak, elérhetetlennek tűnt az egész. Ugyanakkor mindig is irigykedve olvastam, néztem azokat, akiknek sikerült, és ha nem fordult meg ezerszer a fejemben, hogy én is ezt szeretném, akkor egyszer sem. Egyébként az is sokat segített, hogy dolgoztam nyári munkaként ápolók körül egy idősek ottonában (nem Magyarországon) ami iszonyatosan nehéz munka, mégis nagyon tiszteletreméltó. Noha én nyilván csak az alapvető ápolással kapcsolatos teendőket végezhettem (már amihez nem kellett külön képzés) illetve a páciensek mellett kellett főleg lennem, beszélgetnem, sétálnom velük, stb. mindig tökre tetszett, amikor pl orvoshoz ment egyikük-másikuk, és el kellett kísérni őket vizsgálatokra, ha nem jött hozzátartozó. Olyankor tisztára fellelkesítettek az apró procedúrák, vizsgálatok. Jólesett a lelkemnek, hogy ott lehettem, a páciensekkel is lett egyfajta kapcsolatom, nagyon tanulságos és érdekes volt, és kis belátást is nyerhettem az eü egy kisebb részébe. Ez az egész vágyódás + a kis tapasztalat kicsúcsosodott abban, hogy döntést hoztam. Persze, tudom, hogy mivel jár az orvosi, hogy nem csupa móka és kacagás, és hogy még hosszú út áll előttem, de ha már ezt szeretném, akkor tenni fogok érte és nem adom fel, mintsem hogy olyasmit tanuljak ami aztán tényleg nem érdekel, és nem való hozzám. Amúgy nem érzem későnek, 21 éves vagyok csak, elég hamar váltottam, és döntötték már el tőlem sokkal idősebbek is, hogy orvosira akarnak bekerülni :)