Angol tanár vagy logopédus?

Személyes tapasztalatom nincs, csak ismerősöm van mindkét szakról. Egyik sem könnyű, viszont mindkettővel el tudsz helyezkedni.

Ha angolra mész, ott már egy biztos tudásnak (erős középfok vagy inkább már felsőfok) kell lennie. Sokat kell tanulni, vannak tárgyak amikre nagyon oda kell figyelni. Egy volt tanárom mesélte (nem tudom mennyire aktuális a dolog) hogy volt valami vizsgájuk talán első év után és ha azon nem ment át valaki azt kitették. Részletekbe nem akarok és nem is tudok bocsátkozni, de érdemes szerintem utánajárni.

Gyógypeden hangsúlyos az anatómia, azon sokan elbuknak első évben. Ott van alkalmassági. Akit ismerek ő is logopédus akart lenni, de valamelyik hangot nem jól ejtette ki, ezért nem alkalmas rá így csak másféle irányba mehet. Ez Debrecenben volt első év végén. Pesten ugyanez a vizsga kezdés előtt van, így ha valaki csak logopédus szeretne lenni ott hagyhatja minden következmény nélkül. (előbbinél ha azt teszi, fizethet vissza)

Hogy jobban válaszoljak a kérdésedre is, bármelyiket végzed el, mindkettővel tudsz magánt is vállalni munka mellé, ami nem rossz kiegészítésnek. Inkább ezt döntsd el, hogy csak a humán és nyelvek az ami igazán érdekel vagy pedig az egészségügyi dolgok is belevonva a tanításba.

A logopédiával kapcsolatban vannak csak tapasztalataim. A gyógypedagógusság bizonyos fokig más hozzáállást, más típusú szemléletet igényel. A nem „gyógy” pedagógus hivatás sem könnyű – mint ahogy semmilyen pedagógus pálya sem, ha valaki lelkiimeretes. Ráadásul a bizonytalan jogszabályi környezet, a változó „gyerekanyag”, az, hogy nem készítik fel a képzésük során a „normál” pedagógusokat arra, hogyan is kellene foglalkozni az egyre több sajátos nevelési igényű, beilleszkedési és tanulási nehézséggel, figyelemproblémás, stb gyerkőccel, fiatallal nagyon nem könnyíti meg a frissen kikerült, még lelkes pedagógus helyzetét. Ezek után, ha állami oktatási rendszerbe kerül, könnyen tele lesz a hócipője, és vagy szakmát vált, vagy más területen próbálja kamatoztatni a végzettségét – ez nyelvszakosként esetleg könnyebb.

Logopédusként annyi előny van, hogy kap az ember rálátást, mit is jelent az, hogy valakinek a fejlődése eltér az általánosan elvárttól és ez akár tartós lemaradást, maradandó hiányokat, nehézségeket okoz. Tanulunk arról, mi okozhatja, illetve egy kis ízelítőt kapunk, hogyan lehet velük foglalkozni. Az anatómia szerintem nem vészes, egy éves tárgy, csak le kell ülni és megtanulni. A fősuli azonban csak nagyon alap ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjen az ember a pályán próbálkozni. A logopédiának az a nagy „titka”, hogy ha jól akarja az ember végezni, és van felelősségtudata, akkor rengeteg plusz tanfolyamot el kell végeznie ahhoz, hogy valóban átfogó képe legyen arról, hogyan is tud segíteni, hatékonyan fejleszteni. Mert sajnos édeskevés az, hogy - megpróbálom - javítgatni a gyerek hibásan ejtett hangjait.

A logopédia nagy pozitívuma, hogy elképesztően sokszínű, sokrétű. Foglalkozhatsz gyerekekkel: korai fejlesztésben 0-3 évig beszédindítással, hibásan ejtett hangok javításával, dadogókkal (gyerekekkel, tinikkel, felnőttekkel), hadarókkal, taníthatsz beszédtechnikát színi növendékeknek, részt vehetsz a stroke-on átesettek beszédrehabilitációjában, foglalkozhatsz diszlexiásokkal, diszgráfiásokkal, diszkalkuliásokkal, végezhetsz nyelvlökéses nyelés terápiát (ez mostanában eléggé előtérbe került probléma), stb. Dolgozhatsz egyedül, és team-ben is. Ha valaki kreatív, motivált, új és új területeken próbálhatja ki magát, gyakorlatilag van lehetőség a megújulásra.

DE ezekben gyakorlatot kell szerezni, illetve viszonylag hamar rájön az ember a való életben, hogy mi mindent nem tud, és irány a plusz képzés, tanfolyam. Jó hír az, hogy vannak nagyon jó tanfolyamok! Pech az, hogy senki nem fizeti az ember helyett.

Később a munkakörülmények is igen változóak, ezért sok logopédusnak megy el a kedve az állami szektortól, és vagy magánvállalkozásban csinálja, ami főleg eleinte lutri, vagy magánintézményekhez megy dolgozni.

A gyógypedagógiára általánosan vonatkozik, hogy nem a „meggazdagodásért” vállalja az ember: kezdőként nincs is rá esély. Később talán a logopédia az, amiből talán valamivel több bevételt ki lehet hozni, de ez egyrészt szakmai etika kérdése, másrészt előtte rengeteg anyagi ráfordítást igényel. Ahhoz, hogy élvezze is az ember a sok nehézég, sikertelenség és sok szélmalomharc ellenére, ahhoz kell az elhivatottság.