Ti 22 évesen nőként elkezdenétek az orvosi egyetemet?

Én a 7-es válaszoló véleményét nagyon osztom!

Én is 22 leszek jövőre, mikor elkezdhetem (és nagyon nagyon bízom benne, hogy így lesz). Én a környezetemből megkaptam a támadásokat, 0 olyan ember volt, aki támogatott az elejétől fogva, még a legjobb barátaim is úgy reagáltak, hogy "Biztos?". Igaz, most se támogat senki különösképpen, de már legalább elfogadták a döntésem így 1 év után.

Van az emberek fejében egy idealizált kép arról, hogy 23-24 éves kor körül kezdjen el az ember lánya a családalapításon gondolkodni (és akkor majd 30 éves korára talán lesz férj meg gyerek). Ez a hozzáállás engem is elbizonytalanított, de a valóságban mind tudjuk, hogy a családalapítás nem függ szorosan össze a tanulmányokkal és egyik sem zárja ki a másikat. Nyílván gyerek mellett orvosi halasztás nélkül lehetetlen, de ismerkedni, sőt házasodni is lehet. (Nem mellesleg, 1-2 éves kapcsolatokban nem kellene még házasodni meg gyereket vállalni se, szóval ha jelenleg nincs párkapcsolatod és az elkövetkező pár évben ismered meg életed párját, akkor 29-30 évesen meg szerintem nem leszünk elkésve, főleg a mai világban. A szakvizsgát meg egyértelműen nem kell megvárni, mert már rezidensként jár fizetés. Meg az ember nem tudja, mikor találja meg a párját (én személyesen megvagyok győződve, hogy 30 éves koromig biztos nem, így nem is aggódnék ezen a kérdésen).

#14: azt hogy csinálta? :O És ki vigyázott a picire, amíg ő iskolában volt? Nem sajnálta, hogy nem jut elég idő rá?

Én csak úgy tudom elképzelni, hogy pont nyár elején szült és akkor volt 2 hónapja regenrálódni utána meg a férje illetve a család segítette. Mindenesetre ez ritka nagy mázli, már önmagában az is, hogy komplikációmentes volt a terhessége és rosszullétek miatt nem kellett hiányoznia/halasztania.