Hogy ne legyen bűntudatom amiatt, hogy 21 éves koromra jöttem rá minek szeretnék tanulni?

Hidd el, a nővéred gondolkozik rosszul, ha azt hiszi, hogy ez mindenkinél ilyen egyértelmű. Neki lényegében szerencséje volt, hogy így alakult a szakmai háttere (hogy kiskora óta tudta mi akar lenni). Ha ez döntés kérdése lenne, akkor nyilván mindenki így csinálná - de a saját bőrödön tapasztalod meg, hogy ez nem így van. Szóval emiatt ne legyen bűntudatod.

Ha úgy érzed váltani szeretnél, akkor mindenképp válts. Hogy mást mit szól hozzá ne érdekeljen (pár év múlva te is látni fogod, hogy teljesen jelentéktelen a dolog). Váltsd hasznodra ezt az időt (erasmus, nyelvtanulás, nyári diákmunka külföldön stb).

Én idén végzek az alapszakkal, és jövő szeptembertől kezdek egy osztatlant, igaz, levelezőn. 23 vagyok, jó közelítéssel 30 leszek, mire végzek. Rengeteg csoporttársam van, aki a második, harmadik diplomáját csinálja most velem. Szerintem nem egy kirívó eset, hogy csak 20+ évesen jössz rá, mit szeretnél csinálni.

Amiatt ne legyen bűntudatod, hogy most jössz rá, mi szeretnél lenni. Ha pedig amiatt lenne, hogy ez esetleg megterhelő a szüleid számára, akkor inkább kezdj el dolgozni legalább részmunkaidőben, és levelezőn, távoktatáson végezd. Anyagilag jobban jártok vele, mint a családi pótlékkal.