Ha tanárként akarok váltani, akkor mennyire esélyes a pszichológus pálya?
10+ év pedagógusi tapasztalatom van.
A pszichológia jobban érdekel. Eredetileg is azt akartam tanulni gimnázium után, de családi nyomásra választottam a tanári pályát. Tanári szakon is a pszichológia tárgyak ajánlott irodalmát is tanultam, és még pluszban olvastam/olvasok, annyira érdekel.
Most jutottam el arra a szintre, hogy anyagilag megtehetem, hogy másoddiplomaként elvégzem a pszichológiát (egyelőre a BA+MA szintig gondolkozom, persze tudom, hogy még azután is kell szakosodni tovább.)
Ha jövőre felvételizek sikeresen, akkor 38 évesen tudom elkezdeni a pszichológiát.
38 évesen még ugye nem késő ez a váltás, hiszen végzésig tovább dolgozom tanárként. Így bár pszichológus pályán elvileg kezdő vagyok, de a tanári pálya tapasztalatai valamennyi "előnyt" mégis jelenthetnek, mint ha például gépészmérnökként váltana más pszichológia szakra, ugye?
Nézd, nincs egyszerű dolgod. Iskolapszichológusként dolgozhatsz mesterdiplomával és pedagógus végzettséggel, így neked nem kell tovább szakosodnod, viszont ha más terület érdekel, akkor kevés lesz az MA is. Módszerspecifikus képzéseket is illik elvégezni, hiszen ezek adnak eszközöket a kezedbe, egy mindenképp kell, de kettő javallott.
Ha van lehetőséged levelező képzésre járni, mindenképp azt válaszd, mert nappalin nem fogsz tudni dolgozni mellette tanárként, ez biztos. Nálunk most mesterképzésen a diákmunkák is alig működnek, mivel rengeteg az óránk, rengeteg az órán kívüli feladat és szakmai gyakorlatra is kell járnunk. Nagyon nehéz mindezt összeegyeztetni egy esetleg már elkezdett önismereti sajátélménnyel (ami szintén kötelező a további képzésekhez) vagy egy módszer alapképzésével.
Én azt látom, hogy a fiatalok közül is sokan otthagyják a képzést vagy pályaelhagyók lesznek, mert egyszerűen nincs perspektíva. Nem tudom, te mivel akarsz pontosan foglalkozni, de ne gondold, hogy 43 évesen, amikor kikerülsz a mesterképzésről (ha nem csúszol), rögtön kompetens szakember leszel és bármire fel leszel jogosítva. Sajnos ennél komplexebb a helyzet.
Én egyre inkább úgy érzékelem, hogy a tanárszakon oktatott pszichológia tárgyak egyre kevésbé segítenek a gyerekekkel való foglalkozásban.
A tanári pálya egyre inkább a nevelés felé tolódik el, amikor először a gyereket kell megfelelő állapotba hozni, hogy tanulásra alkalmas legyen.
Ezért is írtam, hogy a tanári pályát nem akarom maximálisan elhagyni, hanem módosítani akarom - kiegészíteni szakmai tudással, pszichológia irányban.
Ennek nagy szükségét érzem, és ráadásul nagyon-nagyon érdekel a pszichológia.
Egyelőre abban gondolkodom, hogy a tanári pályán hogyan könnyíthetném meg a saját munkámat.
Ehhez pedig a pszichológiai ismeretek nagyban hozzájárulhatnak. Ha pedig tanári végzettséggel + pszichológia MA-val lehetnék iskolapszichológus, akkor azt is bevállalnám. Ugyanis nagy szükség van rájuk. Teljesen nyitott vagyok a folyamatos önképzésre.
Úgy gondolom, teljesen mindegy, ki milyen pályán van, az önképzés mára már "létfontosságú" lett.
Ezért is gondolkozom a pszichológia szak elvégzésében a tanári mellé.
Ilyen céllal és hozzáállással érdemes 38 évesen elkezdeni? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!