Hogy kezdjek neki az esti középiskolának 9. -től huszonévesen?

Sajnos korán abbahagytam a sulit, mert nagyon erős szociális fóbiám volt/van.

Meg eleve én 15 évesen kezdtem a középiskolát, mert általánosban évet ismételtem hiányzások miatt...

Akkoriban lesz@rtam az egészet, el voltam keseredve a pszichés/lelki állapotom miatt, így 16 évesen kiszáltam az egészből (asszem pont akkor vezették be, hogy csak 16 évig legyen az ember tanköteles).

Meg velem a szüleim sem foglalkoztak, sőt kifejezetten rossz hatással voltak rám.

A lényeg, hogy pesszimista voltam, negatívan láttam a jövőt...

Egy kreatív (legális) vállalkozásból kezdetben fényűzően (legalábbis az addigi körülményeimhez képest) megéltem, majd ez kezdett lecsengeni és mára már alig van belőle profitom.

És már ehhez a tevékenységhez sem állok valami pozitívan.

Viszont mostmár nagyon szívesen mennék egyetemre, a középiskolás tananyagot is nagyrészt ismerem, tudom...

De nem tudom, hogy hogy bírnám ki azt a 4 évet. Még ha csak hétvégén is kell csak bejárni.

Ebben a korban nagyon cikinek tartom a középiskolába, gimibe járást.

Bevallom amikor abbahagytam felelőtlenül ezt az egészet, akkor azt hittem, hogy később el lehet majd több osztályt is egyszerre végezni, de nem igazán van erre lehetőség.

És itt olvasom, hogy mennyi felnőtt jár esti oktatásra, hát nekem viszont nem ez a tapasztalatom.

2 iskolába majdnem beiratkoztam, de mindenki 16-18 éves volt.

És ráadásul nagyon gyerekesek még annak is, valamint ott is éppen marihuánázásról beszéltek a váróban, amikor ott voltam.

Én ezt nem bírom! Én nem bírom az ilyen embereket, egyszerűen nem értem Őket.

Elkezdenek nevetni, meg random beszélni hozzám és én erre furcsán reagálok, nem tudok mit kezdeni a helyzettel és kinevetnek.

És nem tudok passzív maradni, akárhogy is igyekszek, mert mindig megtalál valaki és 5 perc múlva ott tartunk, hogy huszonévesen is bullyingol egy 16 éves. Ugyanúgy mint régen.

Én egyetemi közegben érzem magam jól, a barátaim is mind még nálam is idősebb 26-27-28 éves egyetemisták, vagy egyetemet végzett "értelmiségiek"... És most nem sznoboskodni akarok, nem az a mondandóm lényege, hogy én észben/tudásban jelenleg felérnék hozzájuk, de Ők elfogadóak, az Ő társaságukban van csak az, hogy nem egy hatalmas kérdőjel számomra minden cselekedetük, gondolatuk. És nem az van, hogy próbálok rájönni, hogy mit akarnak nekem mondani, mit kellene nekem mondanom, csinálnom. Vagyis olyankor nem veszengek, hanem tudok viszonylag természetesen viselkedni.

Mit kellene hát tennem?

Szedtem már több féle gyógyszert (legálisan), meg jártam pszichológushoz, csoportterápiára de nem nagyon segített.

Tudtok olyan esti iskolát ahol valóban jellemzően öregek tanulnak? Mondjuk már úgyis csak jövőre kezdek bele max.