Olyannak is érdemes gyerekekkel foglalkoznia, akit főiskola/egyetem előtt nem vettek körül gyerekek?

Hogyne. Engem sem vettek körül, mivel egyke vagyok és messze a legkisebb a családban, sőt, sokáig ki nem állhattam a babákat. Aztán nem tudom, jött egy kattanás, volt pár gyakorlati órám velük, tavaly voltam bátortáborban is önkénteskedni... Most meg már gyerekklinikusnak készülök.:)

A gyerekek nagyon szeretik a fiatal felnőtteket/tiniket, emiatt nem lesz nehéz dolgod ilyenkor még. Legalábbis irántam nagyon érdeklődtek és nagyok kommunikatívak voltak, mert nekik még "nagy lány" vagyok, nem néni és sokszor érződött, hogy nem tartanak tőlem emiatt úgy. :D

Szerintem vágj bele, próbáld meg. Ha nem merít ki és nem érzed magad nagyon idegesnek közben vagy kényelmetlenül, akkor a többi már áthidalható. Sokan feszengenek a gyerekek mellett és tehernek élik meg a velük töltött időt, nekik nem biztos, hogy ez megfelelő. Más esetben viszont nem szokott gondot okozni, eléggé könnyen össze lehet velük szokni és amíg el nem érik a kamaszkort, nem is szoktak annyira szétszekálni.:)

Teljesen egyetértek az előttem szólóval, egyáltalán nem probléma ha nincs tapasztalatod. Én tanárnak készülök és már jó pár éve járok egyetemre, de egészen az előző félévemig, kis túlzással, csak képen láttam gyereket. De komolyabbra fordítva a szót, közel sem volt annyi tapasztalatom mint most neked, azóta viszont volt alkalmam több iskolát is meglátogatni, viszonylag hosszabb időt a gyerekekkel tölteni, ráadásul még egy óvodába is sikerült elkeverednem, ahonnan olyan pozitív tapasztalatokkal jöttem el, hogy el sem tudom mondani.

A picik azonnal megszeretnek ha kicsit is barátságos vagy velük, meg sem kell erőltetned magad. Általában én is elég csendes és visszafogott vagyok, férfiként, de alig töltöttem fél órát velük, sorban rohantak hozzám megölelgetni. A felső tagozatos iskolásokkal és az annál idősebbekkel már néha kicsit nehezebb a helyzet, de tőlük se kell félned mert ha korrekt módon bánsz velük és nem engeded, hogy mindent megtegyenek veled, általában semmi probléma nem lehet. Abban pedig biztos vagyok, hogy ha már úgy érzed, emberekkel szeretnél foglalkozni, ráadásul gyerekekkel, akkor már biztosan nem lőhetsz nagyon mellé, és nem vagy érzéketlen a dolog iránt. Egyébként pedig a főiskolán/egyetemen, többé-kevésbe megtanítanak arra, hogy hogyan kell bánnod a gyerekekkel, amit pedig nem mondanak el, a gyakorlatban könnyen ráérzel majd, szóval attól nem kell félned, hogy ártanál nekik.

Rajz az egyik szakom, és megjegyezném, hogy a rajzórákon elég sűrűn kell különböző kézműves technikákkal foglalkozni, de a legtöbb esetben az egész óra egyfajta kreatív játék, ami persze rengeteg tervezést igényel. Szóval csak ajánlani tudom, a rajz tanári pályát, ha érdeklődsz az ilyesmik iránt.