Milyen tárgyaitok van Pszichológia szakon?

Nézegess tanmeneteket, bár a tárgyaknak lényegében meg kell egyezni az egyetemeken, a nevükben lehet eltérés, így akár elég egyet is megnézned (bocsi, csak nem nagyon van kedvem leírni az összes tárgyat, az első két félévben összesen szerintem kb. 20 tárgyunk volt, az mondjuk, hogy "személyiséglélektan" valószínűleg egy kívülállónak nem mond sokat, mindegyikhez meg nem akarom leírni, hogy miről szól, mit tanulunk, mert rengeteg lenne - a leendő tárgyakról nem is beszélve).

Tanulni a tanárok diáiból, általuk kiadott jegyzetéből tanulunk, nem nagyon vannak konkrét könyvek. Igazából két könyvet volt értelme nekünk megvenni/rendszeresen könyvtárból kölcsönözni (online emlékeim szerint egyik sem elérhető): a Cole & Cole Fejlődéslélektan-könyvet és Smith & Mackie & Claypool Szociálpszichológia-könyvet, főleg utóbbit, mert az ténylegesen a tananyag volt. Minden másra tényleg elég volt az órai jegyzet, diasor. Illetve személyiséglélektanból a tanár által megírt és könyvként kiadott jegyzetet kellett megtanulni, de az szerintem csak a mi egyetemünkön elérhető.

Valószínűleg egyeteme válogatja, hogy most mennyi könyv van, nekünk tényleg ennyi volt lényegében (az első év, valószínűleg később több is lesz).

Hogy miért is jöttem pszichológiára, az egy kicsit bonyolult. Igazából mikor kisgyerek voltam, nagyon sokáig állatokkal akartam foglalkozni, főképp állatorvos szerettem volna lenni. Aztán valahol 6-7. osztály környékén ez megváltozott, és mindenáron pszichológus szerettem volna lenni, főképp az amerikai filmek, sorozatok hatására. Sokszor mondtam is, hogy milyen jó lesz nekem, rajzolgatok, olvasgatok, az ember panaszkodik, hümmögök, aztán pénzt kérek érte :D persze ma már nem így gondolkodom, ez tényleg olyan 6-7. osztály körül volt bennem. A másik, ami tetszett, a Gyilkos elmékből a profilozás, de ez tényleg csak Amerikában van az FBI-nál, ha jól emlékszem. Talán az egyik legnagyobb hatással az volt rám, amikor egyszer egy önmagát skizofrénnek valló lánnyal beszélgettem egy anonim chates oldalon. Akkor már idézőjelesen tényleg pszichológusnak készültem (pedig körülbelül 8-9. osztályos lehettem), ő meg kijelentette nekem, hogy utálja a pszichológusokat. Végül a beszélgetésünk végén azt mondta, hogy nekem tényleg pszichológusnak kell mennem, többet használt ez a rövid beszélgetés neki, mint az eddigi pszichológusai.

Aztán valahogy így alakult az életem, hogy elég közel kerültem a pszichológiához és az emberek segítéséhez, és a körülöttem lévő dolgok egyre inkább megerősítettek abban, hogy jó úton járok. Mindenképpen hatással volt rám a családom (van mentális beteg a családban); az, hogy sokan használtak lelki szemetesládának; a különtanárom, akihez jártam, mentálhigiénikus is, ő is rengeteget segített nekem; az iskolám, ami eljuttatott elég mély pontokra, de ennek köszönhetően én is eljuthattam egy igazi pszichológushoz; és saját magam megismerése, az önfejlesztésem is nagyon morivált.

Az érdekes az, hogy az embereket igazából sose szerettem, de ahogy idősebb lettem, egyre inkább elkezdett érdekelni, hogy miért is csinálnak az emberek különféle dolgokat, vagy miért lesz egy ember ilyen, a másik olyan, mi az, ami genetikailag meghatározott, és mi az, amit racionális és kognitív folyamatok alakítanak ki, mi a személyiség, hogyan gondolkodunk, stb.

Abban biztos vagyok, hogy nem a tanácsadás-vonal érdekel, se a gyerekpszichológia. Egyre inkább a kutatási irány felé haladok, vannak már konkrét terveim is, amik érdekelnek, és amikkel foglalkoznék. Szerintem ez az irány lenne a leginkább nekem való.

Ami még emellett érdekel, az a katonapszichológia, idén jelentkeztem is önkéntes területvédelmi tartalékosnak, a kiképzés kevesebb mint egy hónap múlva kezdődik. Ezzel legalább egy kicsit közelebb kerülök a katonasághoz is, és így meglátom, hogy mennyire jönne be nekem ez a világ, mennyire lenne nekem való.

Ami még érdekel, az az igazságügyi szakpszichológus, nálunk minden évben van szakhét, és idén eljött hozzánk egy igazságügyi szakpszichológus hölgy, aki elég nagy hatással volt rám, meg ahogy már említettem, a Gyilkos elmékből ismert profilozás is érdekelt, és Magyarországon talán az igazságügyi szakpszichológus munkája hasonlít hozzá (a rendőrségnek, bíróságnak segít, bevonhatják nyomozásokba, ilyenek), ami miatt tartok tőle, az az, hogy nem vagyok biztos abban, hogy bírnám lelkileg.

De még azért bőven van időm dönteni :)

Azt mindenesetre megemlíteném, hogy a pszichológia szak (főleg az alapképzés) inkább elméleti oktatás, sokat kell tanulni, tehát konkrétan egy pszichológusi munkába nem sok belelátásunk van (főleg nem első évben). Mesterképzésen már egy fokkal jobb a helyzet, ha minden igaz. Viszont az, hogy elvégzed a mesterképzést, még mindig kevés, szakképzéseket kell végezni vagy szakirányú továbbképzéseket. Ajánlom a krekapszli.hu oldalt, ott nagyon jól leírják, milyen képzések és irányok vannak.

Az egyik egyetemi tanárunk azzal kezdte az első óránkat, hogy jól gondoljuk meg, hogy biztosan ez a pálya érdekel-e minket, mert ezután lényegében életünk végéig tanulni kell és fejleszteni magunkat.