Kedves rezidensek, szakorvosok! Nőként milyen orvosi szakirányt érdemes választani?

Azt érdemes választani, ami érdekel és úgy érzed, hogy egy életen keresztül tudod csinálni.

Ha családot szeretnél, akkor nyilván az a legkézenfekvőbb, ha olyan szakot választasz, ahol lehetőleg nem kell ügyelni, vagy ha kell is párszor egy hónapban, legalább maga a munka eléggé behatárolt, viszonylag nyugalmas. Olyan szakterület, ahol egyáltalán nem kell ügyelni, meglehetősen kevés van. Talán csak a patológia, igazságügyi orvostan, foglalkozás-orvostan, klinikai genetika jut így hirtelen eszembe, ahol szerintem nincs ügyeleti ellátás. De szerintem azért azt a pár ügyeletet család mellett is lehet vinni, nyugalmasabb, "nőiesebb" szakma meg azért elég sok van: szemészet, bőrgyógyászat, radiológia, reumatológia, transzfúziológia, háziorvostan, onkológia, rehab...

Igazából csak a tipikus sebészeti szakmákra (sebészet minden típusa, nőgyógyászat, urológia) szokták mondani, hogy nem való nőnek, de véleményem szerint ezek között is meg lehet találni azt a vonalat, ami mellett nem kell totálisan elhanyagolnod a családot.

Én speciel nő létemre szülészet-nőgyógyászatot választottam, és tény, hogy ha valaki havonta 10-15 maszek szülést vállal, az marhára nem sokat van otthon. De nem kötelező szülést vállalni, el lehet menni egy rakás olyan irányba, ahol nem hívogatnak be lépten-nyomon a szabadidődben is a munkahelyedre: terhesdiagnosztika, meddőségi kezelés, endokrin, gyermeknőgyógyászat, menopausa stb. Sőt, igazából ha a nőgyógyászati sebészet bármely területén fejleszted magad, jellemzően azok sem akut műtétek (onkológiai sebészet, uroginekológiai műtétek stb.).

Szóval szerintem elsősorban aszerint dönts, hogy mi érdekel, aztán majd azon belül lehet úgy helyezkedni, hogy ne vegye el minden időd.

"A szakterületek rezidensi képzése 5-6 év. Ha ezalatt szülsz, csúszik a szakvizsgád."

És akkor mi van? Mi van, ha nem 29-30 évesen szakvizsgázol, hanem mondjuk 35 évesen? Semmi.

A szemész és háziorvoson iletve pszichiháteren kívül a többi ilyen "nyugis" szakmában (patológia, radiológia) nincs igazán kontaktus a beteggel, ami sokaknak fontos.

Őszintén, ha valamihez igazán elhivatottságot érzel majd, akkor legfeljebb csak elhullajtasz pár könnyet, hogy "miért ezt a területet választottam", de nem hiszem, hogy egy elhivatott orvos lemondana mondjuk a traumatológiáról és lenne patológus, csak azért, hogy kiegyensúlyozottabb élete legyen, mert ez két konkrét terület két merőben más személyiségtípúst kíván és ritka az az ember, aki egyszerre élvezi a csöndes, nagy tűrőképességű, alapos munkát és a kiszámíthatatlan, pörgős munkát. Vagy ez-vagy az, szerintem. És a legtöbb specialitást szembe lehet egymással állítani.

Mondd a családnak azt, hogy 1.) még van időd eldönteni 2.) azt fogod választani, ahová a szíved húz.

Orvosnak lenni nagyon szép hivatás, nőként orvosnak lenni még szebb (sokáig csak férfiak lehettek orvosok), de egyúttal szívás is. Vagy a karrier, vagy a család. Nem lehet mindkettő 100% szerintem, csak max 50-50.

Egyébként neten vannak tesztek ezzel kapcsolatban, játszogass velük szabadidődben (gondolom, tudsz angolul - which medical specialty to choose quiz), ezek adhatnak támpontot, személyiségre, érdeklődésre és az elképzeléseidre kérdez rád (pl. szeretnél hosszútávon részt venni a betegek életében?... stb)

Sok sikert!

A kérdésedből az jön le, hogy a családod jobban akarja, hogy nyugis melód legyen, mint te. Ne ilyen alapon dönts!

De íme, a ROAD szakmák, amik mellett lesz magánéleted: radiológus, optometrista, aneszteziológus, dermatológus.